Az életkor előrehaladtával az esések egyre gyakoribbá válnak, amiket egyen-súlyzavarok és egyéb társbetegségek is okozhatnak, melyek következtében számos esetben csonttörés alakul ki. A proximális combcsont törései általában az idős populációban fordulnak elő elesés következtében. A korai fizioterápia során a járásképesség megőrzése, az önellátás javítása kulcsfontosságú tényező a szépkorúak esetében, mely segíti a sérülés utáni hatékony rehabilitációt. Kutatásunkat a B.-A.-Z. Vármegyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház Traumatológiai Osztályán végeztük 2023. szeptember és október közötti időszakban. A vizsgálatban 15 pertrochanter törött beteg vett részt, átlagéletkoruk 79,00 +-8,6 év volt. Az általunk készített betegvizsgálati lap alapján felmértük a kezdeti állapotot, kezelésünk célja volt a pertrochanter törött betegek korai postoperatív mozgásterápiájának elvégzése a szövődmények kialakulásának megelőzése, a mobilitás és függetlenség helyreállítása az életminőség javítása céljából. Ezt követően záró mérést végeztünk, az eredményeket összehasonlítottuk, a terápia hatásosságát vizsgáltuk. A funkcionális deficitek az önellátásban, hely- és helyzetváltoztatásban, ülésben és a járásban mutatkoztak meg a csökkent csípő- és térdízületi mozgásterjedelem, az izomaktivitás csökkenés és statikus és dinamikus egyensúlyzavar miatt. A kezelések során minden betegnél javulás volt tapasztalható.  Kulcsszavak: időskor, pertrochanter, fizioterápia, egyensúlyzavar, rehabilitáció