A gasztroenterológiai ambulanciákon megjelenő betegek panaszainak jelentős részét az étkezéssel összefüggő panaszok adják, és ezek a háziorvosi praxisban is egyre több figyelmet kapnak. A betegségeket korábban két, jól elkülöníthető, organikus és funkcionális csoportra osztották. A funkcionális megbetegedések között ugyanakkor kezd körvonalazódni egy olyan betegségentitás, amelyet endoszkóppal, illetve képalkotókkal nem lehet azonosítai, de táplálékantigének hatására mégis jellegzetes, de változó spektrumú gyulladásos bőr, légúti, idegrendszeri, illetve gasztrointesztinális panaszok, tünetek jellemeznek. Az IgE-mediált gyulladások tüneti megjelenéséhez hasonló klinikai kép miatt ezek hátterében a hisztamin kóroki szerepét feltételezik. Ennek egyik valószínűsíthető kiindulópontja a bélbarrier sérülése, amely megváltozott intesztinális permeabilitáshoz vezet, és részben genetikus, részben környezeti károsító tényezők következménye. Az intesztinális barriersérülést követő kóros antigénexpozíció strukturális homológia mentén mind a veleszületett, mind az adaptív immunitás vonatkozásában autoimmun reakciót okozhat, amely tartós és súlyos barriersérülést alakíthat ki. Ennek eredményeképp egy bélből kiinduló, gyulladásos szignál alakul ki, amely hasonló a más lokalizációban jól ismert gyulladásos gócokhoz. Ennek terápiás konzekvenciája mindenképpen az ok (intesztinális barriersérülés) identifikálása, illetve a klinikumban már ismert táplálásterápiás protokollok specifikus adaptációja.