Bevezetés: A szuicídium világszerte súlyos népegészségügyi problémát jelent. A gyermekkori traumák, felnőtt kötődési stílusok és személyiségdimenziók öngyilkossági kísérletre gyakorolt hatása több évtizede foglalkoztatja a kutatókat. A kutatás célja a felnőtt pszichiátriai osztályon kezelt, anamnézisében szuicid tentámennel rendelkező és nem rendelkező populáción felmérni az öngyilkossági kísérlet rizikótényezőit a személyiségjellemzők, gyermekkori traumák és felnőtt kötődési stílusok relációiban. Módszerek: A vizsgálat során a Gyermekkori Trauma Kérdőív (CTQ), a Felnőtt Kötődés Kérdőív (AAS) és a Temperamen tum és Karakter Kérdőív (TCI) magyar validált változatait és egy demográfiai és általános kérdéseket tartalmazó kérdéssort töltöttek ki a vizsgálatban résztvevők. A vizsgálati csoportot (N=215) olyan pszichiátria minta alkotta, akiknek anamnézisében szerepel az öngyilkossági kísérlet, és olyan pszichiátriai diagnózissal rendelkező betegek, akik nem rendelkeznek szuicid kórtörténettel. Az adatok bináris logisztikus regresszióval, Spearman korrelációval, Mann-Whitney próbával és ANOVA modellel kerültek elemzésre. Eredmények: A két csoportotot vizsgálva az újdonságkeresés [EH=1,043; 95% C.I.=(0,950-1,145)] p=0,376; a gyermekkori érzelmi elhanyagolás [EH=1,022; 95% C.I.=(0,936-1,116)] p=0,626; érzelmi bántalmazás [EH=1,034; 95% C.I.=(0,966-1,107)] p=0,336; szexuális bántalmazás mértéke [EH=1,047; 95% C.I.=(0,959-1,142)] p=0,305 tendenciaszeruen hozzájárul az öngyilkossági kísérlet kialakulásának valószínuségéhez, azonban szignifikánsan nem befolyásolják azt. A biztonságos kötődési stílus [EH=0,908; 95% C.I.=(0,842-0,980)] p=0,013 mértéke az eredmények szerint szignifikánsan csökkenti az öngyilkossági kísérlet megjelenésének valószínuségét (c2(1)=6,515 p=0,011). Továbbá a szorongó kötődés az érzelmi bántalmazással (rs(197)=0,293) p<0,001, az elkerülő kötődés az érzelmi elhanyagolással (rs(197)=0,273) p<0,001 mutat pozitív irányú kapcsolatot. Következtetés: Eredményeink alapján a biztonságos kötődést a szuicídium kialakulásának protektív faktoraként tekinthetjük. A kutatás gyakorlati jelentősége megjelenhet azon ellátásokban, ahol a kötődés stabilitása alakítható, hozzájárulva a későbbi öngyilkosság kockázatának csökkentéséhez. Kulcsszavak: öngyilkossági kísérlet, gyermekkori trauma; felnőtt kötődési stílus, temperamentum- és karakterdimenziók