Az időskori pszichiátriai gyógyszeres kezelés során a súlygyarapodás és az elhízás jelentős mellékhatás, amely fokozza a kardiometabolikus kockázatot, és rontja a funkcionális állapotot. A pszichofarmakonok közül az olanzapin, a klozapin, a kvetiapin, a mirtazapin, a valproát és a lítium okozza a legjelentősebb súlygyarapodást komplex mechanizmusok révén (H1-blokád, 5-HT2C-antagonizmus, metabolikus hatások), azonban más antipszichotikumok, fázisprofilaktikumok és antidepresszívumok alkalmazása esetén is előfordulhat testsúlynövekedés. Az elhízás időskorban különösen növeli a diabetes, a szív-ér rendszeri betegségek, a daganatok, a sarcopeniás obesitas és a frailty (esendőség) - az élettani tartalékok csökkenésével és fokozott sérülékenységgel járó geriátriai szindróma - kockázatát. A megelőzés kulcsa a kisebb metabolikus rizikójú szerek preferálása (például aripiprazol, venlafaxin, lamotrigin), a rendszeres monitorozás és a proaktív életmód-intervenció. Terápiásan gyógyszerváltás, intenzív életmódprogram, metformin vagy GLP1-agonisták alkalmazhatók. Az időskor első szakaszában (65-74 év) a súlycsökkentés, míg a nagyon idősek (>=75 év) esetében a funkcionális kapacitás megőrzése a fő cél, multidiszciplináris megközelítéssel.  Kulcsszavak: időskor, pszichofarmakonok, súlygyarapodás, elhízás, kardiometabolikus kockázat, életmód-intervenció