Az albuminuria vizsgálata a csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenség első vonalbeli gyógyszeres terápiájának tükrében / Forrai Zsolt [et al.]
Bibliogr.: p. 393-395. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.1556/650.2026.33492
In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2026. 167. évf. 10. sz., p. 383-395. : ill.
Bevezetés: A vizelet albumin-kreatinin arány alapvető fontosságú a kardio-reno-metabolicus szindrómában, továbbá értékének emelkedése szívelégtelenségben kedvezőtlenebb prognózissal bír. Célkitűzés: A vizelet albumin-kreatinin arány mérése szerepének értékelése egy konszekutív, csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenség (HFrEF) okán hospitalizált kohorszban a modern prognózismódosító gyógyszeres terápia alkalmazhatósága és az összhalálozás vonatkozásában. Módszer: 2023. 09. 01. és 2024. 09. 01. között HFrEF miatti hospitalizáció során vizelet albumin-kreatinin arány meghatározáson átesett 168 beteg adatainak elemzését végeztük retrospektíven (felvételi paraméterek: férfi: 75%, életkor: 60 [51-70] év, diabetes: 36%, NT-proBNP: 5982 [2624-10567] pg/ml, eGFR: 59 [47-75] ml/perc/1,73 m2, RASi: 63%, ßB: 63%, MRA: 44%, SGLT2i: 18%, négyes terápia [RASi + ßB + MRA + SGLT2i]: 15%). A vizelet albumin-kreatinin arány értékei alapján a betegeket 3 csoportba soroltuk - A1: <3 mg/mmol, A2: 3-30 mg/mmol, A3: >30 mg/mmol -, és közöttük összehasonlítottuk elbocsátáskor a gyógyszeres terápia alkalmazási arányát. Vizsgáltuk az összhalálozást és annak prediktorait. Eredmények: A vizelet albumin-kreatinin arány kategóriáinak megoszlása a következőképpen alakult: 53%, 38% és 9% (A1, A2, A3). Az A2/A3 albuminuriával rendelkezők körében kisebb volt a de novo HFrEF aránya, s nagyobb arányúnak bizonyult a komorbiditások előfordulása és az NT-proBNP szintje. A súlyosabb albuminuria a prognózismódosító gyógyszeres terápia ritkább alkalmazásával függött össze (RASi: 98% vs. 94% vs. 59%, ßB: 95% vs. 89% vs. 71%, MRA: 100% vs. 94% vs. 59%, SGLT2i: 84% vs. 68% vs. 41%, négyes terápia: 80% vs. 61% vs. 41%). A súlyosabb albuminuriával rendelkezők összhalálozása kedvezőtlenebb volt (7% vs. 20% vs. 29%, p = 0,026). Az egyváltozós Coxregressziós modellben a vizelet albumin-kreatinin arány prognosztikai hatással bírt, a többváltozós elemzésben az életkor, a systolés vérnyomás és a hármas terápia (RASi + ßB + MRA)/négyes terápia alkalmazása bizonyult független prediktornak. Következtetés: Eredményeink rávilágítanak a vizelet albumin-kreatinin arány mérésének jelentőségére HFrEF-ben a klinikai gyakorlatban. A prognózismódosító gyógyszeres terápia alkalmazása a nagyobb kockázatú, súlyos albuminuriával rendelkezők jelentős hányadánál kivitelezhető volt, ami alátámasztja a gyógyszeres terápia optimalizálására irányuló folyamatos erőfeszítéseket az albuminuria teljes spektrumán. Kulcsszavak: HFrEF, albuminuria, vizelet albumin-kreatinin arány