Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=169638
MOB:2026/1
Szerzők:Kovács Krisztián; Nagypál Petra; Vásárhelyi Barna; Dezsőfi-Gottl Antal; Béres Nóra Judit; Miheller Pál; Iliás Ákos; Balogh Anna; Prehoda Bence; Tóbi Luca; Szabó Attila; Cseh Áron
Tárgyszavak:BÉL BETEGSÉGEI; GYULLADÁS; BIOLÓGIAI TERÁPIA; ANTITESTEK
Folyóirat:Orvosi Hetilap - 2026. 167. évf. 8. sz.
[https://akjournals.com/view/journals/650/650-overview.xml ]


  Az antitestképződés gyakorisága biológiai terápiák során gyulladásos bélbetegségekben : saját adatokkal illusztrálva / Kovács Krisztián [et al.]
  Bibliogr.: p. 299. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.1556/650.2026.33493
  In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2026. 167. évf. 8. sz., p. 291-299. : ill.


A gyulladásos bélbetegségek kezelésében a biológiai terápiák forradalmi változást hoztak, lehetővé téve a nyálkahártyaszintű gyógyulást és a tartós remissziót. E készítmények hatékonyságát azonban jelentősen korlátozza az immunogenitás, vagyis a gyógyszerellenes antitestek képződése, amely hatásvesztéshez vezethet. Vizsgálatunk célja a hazai mérési eredmények áttekintése volt tumornekrózisfaktor-gátló infliximab (IFX)- és adalimumab (ADA)-, valamint másodvonalbeli vedolizumab (VDZ)- és ustekinumab (UST)-terápia mellett. A 2020 és 2025 között a Semmelweis Egyetemen gondozott 153 (IFX/ADA), valamint 183 (UST/VDZ) gyermek és felnőtt, gyulladásos bélbetegségben szenvedő beteg adatait elemeztük a két terápiás csoportban. Az elemzés során a keresztmetszeti adatgyűjtés módszerét alkalmaztuk, kiegészítve a legújabb immunoassay-technikák által szolgáltatott adatokkal. A teljes populációban az antitestképződés aránya a két kezelési csoportban 21% és 20% volt (IFX/ADA: 32/153; USTE/VDZ: 37/181; p = 0,98). A terápiák közötti összehasonlításban az IFX mellett nagyobb immunogenitás volt megfigyelhető (33,0%), amely meghaladta az ADA esetében tapasztalt értéket (12,0%; p = 0,001). Az antitest-pozitivitás UST mellett alacsony (15,0%), míg VDZ mellett nem szignifikánsan, de nagyobb arány volt mérhető (28,0%; p = 0,105). A gyulladásos bélbetegség típusa, az életkor és a nem szerint egyik terápiacsoportban sem volt kimutatható különbség az antitestképződés gyakoriságában. Eredményeink rámutatnak, hogy bár a biológiai szerek átlagos immunogenitása hasonló lehet, az egyes molekulák között jelentős eltérések vannak. Az IFX nagy immunogenitása, szemben az ADA alacsonyabb értékével, indokolja a szoros proaktív monitorozást és a kombinációs kezelést. A VDZ és az UST esetében az eredmények árnyaltabb megközelítést igényelnek, figyelembe véve az esetleges tranzitorikus antitestek jelenlétét. A vizsgálat alátámasztja a terápiás gyógyszerszint-monitorozás kiemelt szerepét a terápia optimalizálásában.  Kulcsszavak: gyulladásos bélbetegség, biológiai terápia, immunogenitás, gyógyszerellenes antitest, terápiás gyógyszerszint-monitorozás