A sebgyógyulási fázisok folyamatait befolyásoló antioxidáns és antiinflammatorikus topikális kezelések hatásai és összehasonlító elemzésük / Nagy Imola [et al.]
Bibliogr.: p. 117-118. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.1556/650.2026.33460
In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2026. 167. évf. 3. sz., p. 109-118. : ill.
A reaktívoxigén-fajták és azon belül is az oxigéneredetű szabad gyökök a sebgyógyulás mind a négy fázisában kulcsszerepet játszanak. A haemostasis idején részt vesznek a thrombocyták aktiválásában, és a sérüléssel szinte egy időben, a sérült sejtek membránjainak NOX enzimjei révén prompt felszabadulásukkal auto- és/vagy parakrin jelátviteli módon perceken belül aktiválják a polymorphonuclearis leukocytákat. Ez a gyulladásos fázisban is folytatódik, és a monocytákból makrofágokká való differenciálódást is triggerelik. A granuláció-proliferáció idején az angiogenezis indukálásában, majd a maturációs-remodelling fázisban az endoproteázok és a kollagénegyensúly szabályozásában aktívak. Túlzott termelődésük a sejtek károsodását, elhúzódó gyulladást és krónikus sebgyógyulási zavart okozhat. Ezért a sebkezelés bármely szakaszában alkalmazott topikális és szisztémás antioxidáns vagy gyulladáscsökkentő terápiák fontos szerepet játszanak a sebgyógyulás elősegítésében, a hegképződés minimalizálásában és a beteg komfortérzetének növelésében. A különböző lokális terápiák, mint például a szilikontartalmú gélkészítmények, a gyógynövényalapú krémek, a hialuronsavas gélek, illetve a regeneratív orvoslásból származó termékek hatékonysága számos nemzetközi kutatás tárgyát képezi. A jelen tanulmány célja az volt, hogy a sebgyógyulás fázisain végighaladva összehasonlító elemzés keretében értékelje a leggyakrabban alkalmazott kezelések, illetve hatóanyagok - például H2O2, povidonjód, C- és E-vitamin, alkaloidok, polifenolok (flavonoidok), fitomodulátorok, N-acetil-cisztein, méz, ezüst stb. - klinikai hatásait, különös tekintettel a sebgyógyulás időtartamára, a gyulladásos reakciók gyakoriságára és a hegek esztétikai megjelenésére. A nemzetközi adatok alapján megállapítható, hogy a sebgyógyulás során a haemostasis szakaszában a kis koncentrációjú endogén hidrogén-peroxid jelenléte vagy az exogén oldat hígított formája, míg a gyulladás-proliferáció idején a természetes antioxidáns hatóanyagú készítmények gyulladáscsökkentő és bőrtápláló hatása jelentős. A sebgyógyulás késői, maturációs-remodelling fázisában a szilikonalapú kezelések következetesen jobb eredményeket mutatnak a hegesedés mérséklésében. Az elemzés rámutat arra, hogy a sebgyógyulás egyes fázisaihoz igazított antioxidáns és antiinflammatorikus topikális hatóanyag-terápiák személyre szabott alkalmazása kulcsfontosságú a műtéteket követően az optimális posztoperatív eredmények eléréséhez. Kulcsszavak: sebgyógyulás, topikális antioxidánsok, gyulladáscsökkentés, reaktívoxigén-fajták, posztoperatív szak