A 80 éves kettes típusú diabetes mellitus miatt kezelt férfi beteget az elmúlt években számos alkalommal hospitalizáltuk nagy mennyiségű, per os pótlás ellenére parenterális pótlást is igénylő hipomagneziémia miatt. A T2DM miatt eszkaláció céljából kezdett SGLT-2-gátló-terápiát követően a korábban konzekvensen észlelt (0,59-0,72 mmol/l) hipomagneziémia jelentős és tartósnak bizonyuló rendeződését észleltük (0,78-0,83 mmol/l). A T2DM-ben gyakoribb a hipomagneziémia, különösen akkor, ha metformin-kezelésben is részesülnek, a hipomagneziémia pedig az inzulinrezisztencia növelésén keresztül ronthatja a szénhidrát-anyagcserét, az SGLT-2-gátlóval történő kezelés erre az ördögi körre adhat megoldást. Kulcsszavak: 2-es típusú cukorbetegség, hipomagneziémia, magnéziumpótlás, SGLT-2-gátló