Annak ellenére, hogy az ateroszklerózis kockázata az elmúlt néhány évtizedben fokozatosan csökkent, a 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedőket továbbra is jelentős mértékben érintik az ateroszklerotikus szív- és érrendszeri betegségek (ASCVD). Ez a tény szükségessé teszi az ASCVD korai és hatékony kezelését, illetve megelőzését, mely célok elérése az ateroszklerózis kialakulásának multifaktoriális jellege alapján a holisztikus szemléletű kezeléstől remélhető. Az újabb típusú antihiperglikémiás gyógyszerek szerepe a kardiovaszkuláris betegségek kockázatának csökkentésében az elmúlt években felértékelődött. Az SGLT-2-gátlókkal és a GLP-1-receptoragonistákkal végzett kardiovaszkuláris végpontú vizsgálatok igazolták, hogy ezen készítmények pleiotróp hatásuk révén a cukorháztartás rendezésén túl jelentős fokú kardiovaszkuláris kockázatcsökkentő hatással rendelkeznek. Mai felfogásunk szerint az ateroszklerózis kialakulásában a hagyományos kockázati tényezők mellett az alacsony fokú gyulladásnak alapvető szerepe van. Az eddig végzett preklinikai és klinikai vizsgálatok az SGLT-2-gátló és GLP-1-receptoragonista készítmények antiateroszklerotikus és antiinflammatórikus hatására utalnak. A szerző irodalmi adatok alapján az SGLT-2-gátlók ateroszklerotikus és gyulladásos folyamatokra kifejtett hatását tekinti át.  Kulcsszavak: ateroszklerózis, diabetes mellitus, gyulladás, SGLT-2-gátló-kezelés