A betegséglefolyást módosító antidiabetikumok, korszerű inzulinok és a diabetológiai technológia fejlődésének az idős cukorbetegek is nyertesei lehetnek. Egyre növekvő létszámú és egyre szélesebb spektrumon mozgó populáció, mely a klinikai vizsgálatokban nincs jelentőségének megfelelően képviselve. Ugyanakkor az időskori hatékonyságról, biztonságról és célszervvédelemről is meggyőző alcsoportanalízis-adatokkal rendelkezünk. A kardiorenális protekció mértéke az SGLT-2-gátló és GLP-1-receptoragonista vegyületeknél hasonló, egyes esetekben nagyobb, mint a fiatalabb diabéteszes korcsoportoknál. Másfelől a célszervvédelem időskorban nem csak a szív-érrendszer és a vese, hanem a mentális és szomatikus állapot megóvása, vagyis az idegrendszer és a mozgásrendszer védelme szempontjából is értelmezhető. A glikémiás kontroll és a hipoglikémiamentes terápia mellett e tekintetben is szerepet kap a metformin, a DPP-4-gátlók, a GLP-1-receptoragonisták és SGLT-2-gátlók. Alapvető kérdés, hogy a páciens jellemzői alapján rendelkezésre áll-e a célszervvédelemhez szükséges idő, vagy meg kell elégedni a maximálisan biztonságos kezeléssel. A lehetőségek mellőzése és a túlkezelés egyaránt veszélyt jelent. Kulcsszavak: biztonság, célszervvédelem, glikémiás hatékonyság, időskori diabétesz