Bevezetés és célkitűzés: Az intraosszeális (io.) kanülálás évszázados múltra tekint vissza, aktuális felnőtt újraélesztési ajánlásokban 2B evidencia-szinten szerepel, azonban külföldön a technika kiaknázatlanságáról számoltak be. Magyarországon nem végeztek erre vonatkozó felmérést, ezt szeretnénk pótolni, és az attitűdöt javító, máshol bevált módszerek adaptációjának lehetőségét megvizsgálni. Módszer: A hazánkban egészségügyi tanulmányokat folytatók és oktatóik, valamint egészségügyben dolgozók körében 2022. 09. 25. és 2022. 10. 29. között végzett, multiplatformos terjesztésű, nem véletlenszerű, online kérdőíves felmérés során gyűjtött adatok Jamovi 2.3.24 programban x2- és Kruskal-Wallis-próbákkal, valamint logisztikus regresszióval kerültek elemzésre. Eredmények: A 168 válaszadó 61,9%-a (n=104) ismeri az io. eszköz indikációját, ezzel szemben 153 főnél tapasztalt fennálló indokoltság ellenére is elmaradt io. kanülálás. A non-intraosszeális attitűddel összefüggésbe hozhatóan 86 esetben az ellátást vezető más, általa preferált módszert választott. Nem volt tudásszint-különbség az io-kanülálást csak szimulációs környezetben és az éles helyzetben is végzettek között (post-hoc p=0,125), azonban eltérés mutatkozott minden más csoportpárban (p <0,004). Skill-oktatáson való részvételi hajlandóságot előre jelző tényezők közül a továbbtanulási szándék hiánya (MT 0,15-0,75) és a korábbi szimulációs képzés (MT 1,26-34,8) volt meghatározó. Megbeszélés: Tanulmányok szerint az io. kanülálás attitűdje és elméletének ismerete összefügg. A kutatásunk során felmért tudásszintkülönbség csupán egyetlen csoportpárban nem volt igazolható. Ennek alapján az io. skill-oktatások számának a növelése szükséges hazánkban is, amire az ellátók részéről igény is van. Egy költséghatékony külföldi példát, a "zsúrkocsit" adaptálva pedig ez az igény kielégíthető, és ezzel a ritkán használt készség felejtését elkerülve javulni fog a betegellátás minősége.  Kulcsszavak: intraosszeális, attitűd, ALS