Bevezetés: A testi fogyatékossággal élőknek nem minden esetben vannak meg azok a lehetőségei, mint az egészségeseknek. A fogyatékosságuk egy stigma, ami egész életükön át velük marad. A mai világban fontos, hogy a fogyatékossággal élőkre is ugyanúgy tekintsünk, mint az egészségesekre, és segítsük őket, hogy ugyanolyan, teljes értekű életet élhessenek. Kutatásom alatt a fogyatékkal élők (főleg mozgássérültek) mozgási szokásait mértem fel Angolában. Anyag és módszer: 96 mozgássérülttel beszéltem a felmérés alatt. Online kérdőíves felmérést végeztem, amit Facebook-on és WhatsApp-on keresztül osztottam meg a résztvevőkkel, de lehetőség volta kérdőívet nyomtatott formában is kitölteni. 63 férfi és 33 nő vett részt a felmérésben. Eredmények: Az eredmények azt mutatták, hogy akik sportoltak a fogyatékosságuk kialakulása előtt, ők a fogyatékosság után is aktív életet élnek (p=0,000). Nem függ a sportolás az életkortól és attól, hogy a városban van-e lehetőség sportolásra. Gyógytornára kevesebb mint a válaszadók fele jár csak, de ők rendszeresen. A mozgást azért választják sokan, mert szeretnének közösségi életet élni a fogyatékosságuk ellenére is. Megbeszélés: A kutatás alapján elmondhatjuk, hogy azok a fogyatékkal élők, akiknek van lehetőségük aktív, sportos életet élni, kihasználják a lehetőségeket és megpróbálnak teljes értékű életet élni.  Kulcsszavak: mozgássérült, gyógytorna, sport, kérdőív, Angola