A szulfonilurea-csoport szerepe a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében az újabb, betegséglefolyást módosító vércukorcsökkentők megjelenésével visszaszorult. Ha alkalmazásukra - egyedi mérlegelés alapján - mégis sor kerül, a differenciált szulfonilurea-terápia szempontjait szem előtt tartva a pancreas-szelektív készítmények, esetleg, jelentősen beszűkült eGFR-értékkel járó krónikus vesebetegségben, glikvidon bevezetése jöhet szóba. Az antidiabetikus terápiás eszköztár minél szélesebb és személyre szabottabb felhasználása érdekében - mérlegelve e csoport készítményeinek előnyös tulajdonságait, közöttük az erélyes inzulinszekretagóg hatást, a hipoglikémia-kockázattól eltekintve kevés mellékhatást, a széles dózis-tartományban való alkalmazhatóságot, a COVID-járvány idején tapasztalt, más csoportokénál kedvezőbb mortalitási adatokat - kombinációkban történő adásuk újra a figyelem előterébe került. Különösen a nátrium-glükóz kotranszporter-2 gátlókkal való együttadásuk lett vizsgálatok tárgya, de átértékelődött az eddig inkább kerülendőnek tartott gliptin-csoporttal való kombinációjuk is. E megfigyeléseket tekinti át a jelen munka. Az áttekintett adatok alapján megállapítható, hogy a szulfonilurea-csoportnak - egyénre szabott mérlegelés mellett - továbbra is helye van a 2-es típusú diabétesz vércukorcsökkentő kezelésében.  Kulcsszavak: 2-es típusú diabétesz, DPP-4-gátlók, gliklazid, antidiabetikumkombinációk, SGLT-2-gátlók, szulfonilurea-csoport