Az autoinflammatorikus kórképek kezelési stratégiája elsősorban a betegség típusától, illetve annak aktivitásától függ. A fellángolások kezelésében szükség lehet NSAID-ra, illetve glükokortikoid alkalmazására, bizonyos formáiban pedig hosszú távú megelőző kezelés alkalmazására, mint amilyen például familiáris mediterrán lázban a kolhicin. A monogénes autoinflammatorikus betegségek hátterében álló patomechanizmus részleteinek megismerése pedig korszerű kezelési lehetőségek megjelenésével járt. Az IL-1-blokád hatásos és biztonságos, segítségével a gyulladás eredményesen kontrollálható, és remisszió vagy alacsony betegségaktivitás érhető el, alkalmazásuk azonban hosszú távon szükséges.