A lép fontos másodlagos immunszerv, amelynek szerepe van többek között a peritoneális fehérvérsejtek homeosztázisában, a B-sejt-fejlődésben, valamint az idegen antigénekkel szembeni veleszületett- és szerzett immunválaszokban. Autoimmun betegségekben, kiemelten a reumatoid artritiszben (RA) gyakori klinikai lelet a lépmegnagyobbodás, ami a lép közvetlen szerepére utalhat a betegség patogenezisében mind emberben, mind pedig egérmodellekben. Ebben az összefoglaló cikkben a célunk az volt, hogy - legalább részben - megvilágítsuk a lép szerepét az RA kialakulásában és patogenezisében egy autoimmun artritisz egérmodell felhasználásával. Először összegezzük azokat az eredményeinket, amelyeket Nkx2-3 génkiütött egerekben (súlyos lépfejlődési rendellenességgel) tapasztaltunk, majd azon eredményeinket tárgyaljuk, amelyekben az egerek az artritisz kiváltása során különböző időpontokban sebészi lépeltávolításon estek át. Az Nkx2-3 génkiütött egerekben tapasztalható lép anatómiai rendellenességek hatással voltak a B-sejtek aktivációjára, ami csökkenthette az autoimmun artritisz súlyosságát. Abban az esetben, ha a lépet sebészileg távolítottuk el az artritisz kiváltását megelőzően (preventív módon), akkor ezt az immunrendszer hálózata kompenzálta, és az egerekben ugyanolyan súlyos artritisz alakult ki, mint a kontrollokban, bár bizonyos immunológiai paraméterekben eltéréseket tapasztaltuk. Abban az esetben viszont, ha a sebészi lépeltávolítás az autoimmun artritisz korai stádiumaiban (azaz az artritisz kiváltása során) történt, akkor jelentősen késleltetve alakultak ki az artritisz tünetei a kontrollcsoporthoz képest, továbbá védő hatást tapasztaltunk a porc- és csontpusztítás tekintetében is. Összefoglalva tehát, a lép jelentősen befolyásolja a szérum gyulladásos citokin- és autoantitest szintjeit, és az immunválaszt a Thl irányba tolja. Ezek az eredmények alátámasztják a lép lehetséges szerepét autoimmun artritiszben.