Az idült vesebetegség a szívelégtelenség (SZE) irányelveknek megfelelő gyógyszeres kezelésének egyik fő limitáló tényezője. Paradox módon ezen - két, önmagában is magas mortalitású kórképben szenvedő - betegek részesülnek a legkisebb arányban optimális, az SZE prognózisát módosítani képes gyógyszeres terápiában. Az elmúlt években publikált vizsgálatok után napvilágot látott nemzetközi konszenzusdokumentumokban, SZE-irányelvekben a csökkent ejekciós frakciójú SZE-ben (HFrEF) a terápia alappillérévé váló angiotenzinreceptor-neprilizin inhibitor (ARNI) és a nátrium-glükóz-kotranszporter-2-gátló (SGLT2i) dapa- és empagliflozin alkalmazása nemcsak az alapbetegség, hanem a vesebetegség lefolyását is kedvezően befolyásolják. Emellett már enyhén csökkent ejekciós frakciójú SZE-ben (HFmrEF) és megtartott ejekciós frakciójú SZE-ben (HFpEF) is rendelkezünk a dapa- és empagliflozin tekintetében stratégiai, morbiditást és mortalitást csökkentő készítményekkel, amelyek mind az SZE, mind a vesebetegség prognózisát kedvezően módosítják. Jelen kézirat az idült vesebetegség és az SZE kapcsolatrendszerét, illetve terápiaoptimalizációra gyakorolt hatásukat foglalja össze, fókuszálva az SGLT2i-k alkalmazására a mindennapi gyakorlatban.  Kulcsszavak: szívelégtelenség, idült vesebetegség, gyógyszeres terápia, nátrium-glükóz-kotranszporter-2-gátló