Magyar diabetológusok véleménye a 2-es típusú diabétesz inzulinkezeléséről - Delphi-konszenzus / Lengyel Csaba [et al.]
Bibliogr.: p. 107-108.- Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.24121/dh.2024.8
In: Diabetologia Hungarica. - ISSN 1217-372X, eISSN 2560-0168. - 2024. 32. évf. 2. sz., p. 97-108. : ill.
A T2DM (2-es típusú diabetes mellitus) inzulinkezelése az elmúlt néhány évben a fejlesztéseknek és az új terápiás lehetőségeknek köszönhetően sokat változott. Magyarországon is egyre elterjedtebb a korszerű inzulinkészítmények használata. A jelen kutatás célja, hogy a Delphi-módszer alapján összeállított kérdőív segítségével feltérképezze az orvosok jelenlegi terápiaválasztási preferenciáit, valamint az elmúlt évek inzulinkezelési gyakorlatának változását. A Delphi-módszer alapján készült kutatási kérdőív mentén megkértük a diabetológus kollégákat, hogy online felmérés formájában értékeljék az állításokat 1-5-ig terjedő skálán (1: egyáltalán nem ért egyet, 5: teljes mértékben egyetért). A kapott visszajelzések alapján vizsgáltuk a konszenzus létrejöttét, mértékét és egységességét. Az első fordulóban (2022. 06. 03. és 2022. 06. 27. között) 79 orvos 182 állításról nyilatkozott. 153 állításban konszenzus alakult ki (az összes állítás 84%-a). A második fordulóban (2022. 10. 03. és 2022. 11. 08. között) ismételten véleményezésre bocsátottuk azon állításokat, amelyekben korábban nem született konszenzus vagy pontosításra volt szükség, végül mindössze 5 állításnál nem alakult ki konszenzus. Az eredmények szerint egyetértés mutatkozott abban a tekintetben, hogy az el-múlt 5 évben a T2DM inzulinkezelési gyakorlata változott, az inzulin bevezetése későbbre tolódott. A diabetológusok több kiegészítő terápiát alkalmaznak és a kezelés megválasztásánál fontossá vált a kardiovaszkuláris kockázat csökkentése. Az inzulinterápia megválasztása során a legfontosabb szempontok: a glikémiás hatékonyság, a hipoglikémia kockázata, a testsúlyra gyakorolt hatás és a beteg önmenedzselési képessége. Ha a humán bázis-bólus terápián lévő beteg túlkezeltnek vagy alkalmatlannak bizonyul erre a kezelésre, változtatni kell a terápiáján. A bázisinzulin és GLP-1-receptoragonista fix kombináció alkalmazása T2DM-ben növelheti a terápiás adherenciát, javíthatja a beteg életminőségét és csökkenhet a hipoglikémia kockázata. Ez a kombináció a bázis-bólus kezelés alternatívájaként szerepel a klinikai gyakorlatban. Kulcsszavak: bázis-bólus kezelés, bázisinzulin és GLP-1-receptoragonista fix kombináció, T2DM