A tanulmány Balassa János (1814-1868) plasztikai sebészeti munkásságát elemzi a XIX. századi európai sebészeti környezet és a korabeli források tükrében. Kiemeli Balassa elvi és technikai újításait, amelyek a későbbi rekonstrukciós sebészet alapelveivé váltak, így a többrétegű rekonstrukciót, a béléspótlást, valamint a lebenyek késői zsugorodásának előrelátását. Számos, ma is érvényes rekonstrukciós elv már Balassa munkásságában megfogalmazódott, és klinikai gyakorlatban is alkalmazásra került.  Kulcsszavak: Balassa János, XIX. századi plasztikai sebészet, orrrekonstrukció, szerkezeti rekonstrukció, lebenyek zsugorodása