Bevezetés: A sürgősségi ellátásban magas vérnyomással jelentkező, tünetmentes felnőttek kivizsgálása és kezelése intézményenként változó. Az irányelvek szerint a nyugalmi körülmények közötti ismételt mérés és az ambuláns utánkövetés elsődleges, míg célszervkárosodás hiányában a rutinszerű akut beavatkozások kerülendők. Célkitűzés: Retrospektív módon elemeztük a sürgősségi osztályon, triázskategóriák alapján nem kritikus állapotú, időskorú hypertoniás betegek vérnyomásváltozását és laboratóriumi értékeit az ellátás során. Primer célunk a triázs és a távozás közötti vérnyomásváltozás, valamint a távozáskori vesefunkciós és elektroliteredmények összevetése volt a legfeljebb 6 hónappal korábbi értékekkel. Másodlagosan a kanülálási gyakorlatot és a tartózkodási időt vizsgáltuk. Módszer: 2024-ben egy megyei kórház sürgősségi osztályán 158 beteget azonosítottunk, akik 65 év felettiek voltak, és hypertoniával kerültek ellátásra. A triázs- és a távozáskori vérnyomásokat páros statisztikai próba segítségével hasonlítottuk össze. A szérumkreatinin, a becsült glomerularis filtrációs ráta és a kálium távozáskori értékeit összevetettük a megelőző 6 hónapon belüli utolsó ismert értékekkel. Eredmények: A systolés vérnyomás mediánja 190 Hgmm-ről 150 Hgmm-re csökkent (p<0,001), a diastolés 92 Hgmm-ről 80 Hgmm-re (p<0,001) a sürgősségi tartózkodás végére. A becsült glomerularis filtrációs ráta nem mutatott érdemi változást (medián 63,5 vs. 61,0 ml/perc/1,73 m2), a kreatinin különbsége (81 vs. 83 ?mol/l) sem volt szignifikáns. A szérumkálium kismértékű mediáncsökkenést mutatott (-0,15 mmol/l; p = 0,003), amely klinikailag irreleváns. A betegek 97,5%-ánál perifériás vénás kanült helyeztek be. A medián tartózkodási idő 6 óra volt. Megbeszélés: A vérnyomáscsökkenés jelentős része a mérés optimalizálásának és az obszervációnak tulajdonítható. Célszervkárosodás hiányában a nem invazív, ambuláns megközelítés igazoltnak tűnik. Következtetés: Az idős hypertoniás betegek döntő többségénél nem igazolódott hypertensiv sürgősségi állapot. Nyugalomban, beavatkozás nélkül is érdemi vérnyomáscsökkenés volt elérhető, akut szervkárosodás jelei nem jelentkeztek. A kulcs a vérnyomás helyes mérése, a kiváltó tényezők kezelése és az orális terápiával kiegészített ambuláns utánkövetés. A rutinszerű invazív beavatkozás tünet- és szövődménymentes esetekben általában nem indokolt.  Kulcsszavak: magas vérnyomás, kórházi sürgősségi osztály, vérnyomásmérés, vesefunkciós vizsgálatok, intravénás katéterek