Kérdésfelvetés: Van-e esélye a teljes rehabilitációnak egy szívmegállást követő állapot után, különösképpen, ha sportoló az eset alanya? Jelen közlemény bemutatja egy 52 éves férfi kosárlabdázó életútját az 50 percig tartó újraélesztéstől, a debreceni Kardiológiai és Szívsebészeti klinikáján töltött rehabilitáción át, egészen a sportba való visszatérésig. A sportoló kardiológiai fizioterápiája már az intenzív osztályon elkezdődött, majd tovább folytatódott a fekvőbeteg, majd az ambuláns kardiológiai osztályon. Eredmények: A rehabilitáció megkezdése előtt a beteg terhelhetőségének felmérése 6 perces járásteszttel történik intézményünkben, azonban jelen esetben ennek elvégzése nehézségekbe ütközött az izomerő gyengeség és járásbizonytalanság miatt, így az akut eseményt követően 2 héttel tudtuk csak elvégezni a vizsgálatot. Ekkor már közel 500 métert tudott megtenni a fekvőbeteg kardiológiai rehabilitációs osztályon. Az ambuláns kardiológiai rehabilitáción mért terhelhetősége 5,4 MET volt, mely egy mérsékelt intenzitású terhelhetőséget jelent. A terheléses vizsgálat eredménye, a beteg fizikai és pszichés kondíciójának javulása, valamint az alacsony akut esemény rizikó miatt kardiológus szakorvos véleménye alapján a sportoló újra visszatérhetett a pályára. Következtetés: A sportolók primer prevenciós monitorozása rendkívül fontos, nemcsak a sérülések elkerülése érdekében, hanem az esetleges ritmuszavarok, vagy koszorúér betegségek kizárása miatt is. Amennyiben mégis kialakul valamilyen akut kardiológiai esemény, a sportolóknak kardiológiai rehabilitációs programban kell részt vennie. A program eredménye, a maximális vagy tünetlimitált terheléses vizsgálat, és a rizikóbecslés alapján mérlegelésre kerül a sporttevékenység folytatása.  Kulcsszavak: kardiológiai fizioterápia, miokardiális infarktus, kamrafibrilláció, kardiológiai rehabilitáció, sportkardiológia