Bevezetés: A mobilitás központi eleme az egészséggel kapcsolatos életminőségnek és a funkcióképességnek, mely képesség hanyatlása vagy elvesztése számos szervrendszert érintve hosszú távú következményekkel jár, különös tekintettel a tartós ellátást igénylő idősek esetében. Az idősellátásban dolgozó szakemberek munkájában elsősorban az alapvető mobilitási képesség megőrzésének vagy javításának van jelentősége. Célkitűzés: Kutatásunk célja kettős volt: egyrészt felmérni, hogy a tartós ellátásban élő idősek milyen szintű mobilitási képességgel rendelkeznek; másrészt megismerni a különböző mobilitási szinten lévő idősek fizikai, kognitív, valamint önellátási mutatóit, amelyek megkönnyíthetik a megfelelő intézményi ellátás tervezését. Módszer: Keresztmetszeti kutatásunkat három idősotthon 60 év feletti lakói körében végeztük 2023. június és 2024. június között (n = 209). A mobilitást a de Morton Mobilitási Index (DEMMI) validált magyar verziójával, a fizikai funkciókat a 30 másodperces felállásteszttel és Timed Up and Go teszttel, a kognitív funkciókat a Mini Mentál Teszttel, az eleséstől való félelmet a FES-I kérdőívvel, az önellátást a Barthel Indexszel mértük fel. A DEMMI-eredményeket Thorsted és mtsai határértékei mentén négy kategóriába soroltuk. Eredmények: A résztvevők átlagéletkora 81,34 év volt, 71,3%-uk nő. A DEMMI-pontszám alapján 53 fő (25,4%) nagyon csökkent, 41 fő (19,6%) csökkent, 64 fő (30,6%) közepesen csökkent és 51 fő (24,4%) önálló szintű mobilitással rendelkezett. A magasabb mobilitási szint szignifikánsan jobb alsó végtagi izomerővel, dinamikus testhelyzettől függő kontrollal, kognitív funkcióval, eleséstől való kisebb félelemmel és jobb önellátással társult. Megbeszélés: A DEMMI érzékenyebben jelzi a még megmaradó mobilitási képességeket, mint a hagyományos tesztek, és eredményesen kerüli el a padlóeffektust, így hatékonyan segítheti egy intézmény humánerőforrásának megfelelő allokálását és a szükségletalapú ápolás tervezését. Következtetés: A DEMMI alkalmas a tartós ellátásban élő idősek mobilitási képességének differenciált felmérésére, az eredmények pedig támpontot adhatnak az intézményeknek a minőségi idősellátás biztosításához és a személyi feltételek optimális elosztásához.  Kulcsszavak: ápolási otthonok, geriátriai értékelés, mobilitáskorlátozás, napi életviteli tevékenységek