Szívelégtelenségben szenvedő betegek rövid távú halálozását befolyásoló tényezők hazánkban : egy adminisztratív adatokon alapuló retrospektív követéses vizsgálat eredményei / Tóth Ágnes Anita [et al.]
Bibliogr.: p. 1665. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.1556/650.2025.33398
In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2025. 166. évf. 42. sz., p. 1653-1665. : ill.
Bevezetés: A szívelégtelenség világszerte az egyik vezető halálok. A prognózis javításához elengedhetetlen a megfelelő terápia. Az adminisztratív adatbázisok lehetőséget adnak a klinikai eredmények és a gyógyszerelési gyakorlatok megismerésére. Célkitűzés: Kutatásunk célja a szívelégtelenségben szenvedők rövid távú halálozásának és a kezelések közötti összefüggéseknek a vizsgálata volt. Módszer: A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adatbázisából származó, 2012 és 2020 közötti adatok alapján azokat tekintettük szívelégtelennek, akiknél echokardiográfiát követő 2 hónapon belül I50-es BNO-kódot dokumentáltak. A betegeket két csoportba soroltuk aszerint, hogy a diagnózist követő 60 napban részesültek-e fekvőbetegellátásban. Leíró statisztikával elemeztük a demográfiai jellemzőket, a társbetegségeket, a kiváltott gyógyszereket és a rövid távú halálozást, többváltozós módszerekkel a halálozás és a gyógyszeralkalmazás kapcsolatát. Eredmények: A bevonási kritériumoknak több mint 250 ezer beteg felelt meg. A női nem 10%-kal kisebb halálozási esélyt jelentett, míg a 80-89 évesek kockázata több mint ötszörös volt a 40-49 évesekéhez képest. Az evidenciákon alapuló gyógyszereket kiváltó járóbetegek körében minden gyógyszercsoportban szignifikánsan kisebb mértékű volt a 90 napon belüli halálozás a diagnózis után elkezdett kezeléshez képest. A diagnózist megelőző évben kórházban töltött hosszabb ápolási idő ezzel szemben a halálozás háromszoros növekedésével járt. A referenciamegyéhez viszonyítva több térségben akár 25%-kal nagyobb halálozási esély mutatkozott. Megbeszélés: Eredményeink alapján megállapítható, hogy a szívelégtelenség ellátása Magyarországon nem egységes, a betegek túlélési esélye jelentős regionális eltéréseket mutat. A szívelégtelenség kockázataként ismert betegségek evidenciákon alapuló gyógyszeres kezelése csökkenti a rövid távú mortalitást a diagnózis után elkezdett kezeléshez képest. Következtetés: Eredményeink alapján elmondható, hogy a retrospektív adminisztratív adatgyűjtés alkalmas a szívelégtelenség halálozási mutatóinak vizsgálatára. Ugyanakkor a módszertanból adódóan az eredményeket óvatosan kell kezelni. Vizsgálatunk rávilágít a gyógyszeres kezelési ajánlások követésének fontosságára, és felveti annak lehetőségét, hogy a szívelégtelenség kezelésére ajánlott gyógyszerek diagnózis előtti használatának lehetnek előnyei, amelyek megerősítéséhez további klinikai vizsgálatok szükségesek. A területi különbségek okainak tisztázására a regionális adatok részletesebb elemzésére van szükség. Kulcsszavak: szívelégtelenség, mortalitás, gyógyszeralkalmazás, kockázati tényezők, társbetegségek