Országunkban 160000 szívelégtelen beteg él és mintegy 40000 új beteget diagnosztizálnak évente. A szívelégtelenség halálozása sajnos mai is a malignus daganatos betegségekhez hasonló. Az 5 éves túlélés 50%, a 10 éves túlélés 10%. A rendszeres hospitalizációt igénylő betegek halálozása 30%. A klinikai tünetekkel járó szívelégtelenség sokszor már "csak" a jéghegy csúcsa és előtte már hosszú éveken, vagy akár évtizedeken keresztül elindulnak azok a patofiziológiai elváltozások, melyek végül a klinikailag megjelenő szív-elégtelenséghez vezetnek. Jelenleg az elfogadott osztályozás a bal kamra ejekciós frakciója (LVEF) alapján történik. Ez alapján megkülönbözettünk csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenséget (HFrEF), enyhén csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenséget (HFmrEF), valamint megtartott ejekciós frakciójú szívelégtelenséget (HFpEF). A krónikus szívelégtelenség eddig ismert báziskezelésén (ACEi/ARB/ARNi, B-blokkoló, MRA) túl világossá vált egy korábban antidiabetikum gyógyszerként használt készítmény kiemelkedő hatása a szívelégtelenség kezelésében diabetes mellitus fennállása nélkül, ez pedig az SGLT2-gátló kezelés. A szívelégtelenség alapgyógyszereinek titrálását a maximális tolerálható dózisig a lehető leghamarabb meg kell kezdeni, melyek között IA evidencia szinten mind a három szívelégtelenség (HFrEF, HFmrEF, HFpEF) formában szerepelnie kell az SGLT2-gátló kezelésnek.