Általánosságban elmondható, hogyha egy ritka esettel találkozunk, akkor rövid időn belül biztosan előfordul még egy. Esetünkben a két páciens diagnosztizálása között egy nap telt el. A tüdősequestratio egy ritka bronchopulmonalis, előbéleredetű malformatio, előfordulása 0,1%. Az elváltozás a normális szerkezetű tüdőszövettől független, általában nem közlekedik a hörgőrendszerrel. Két típusa ismert, az intralobaris és az extralobaris. Kimutatásában a mellkasröntgen, az UH (ultrahang) és a CT (komputertomográfia), illetve az MRI (mágneses magrezonancia) modalitásoknak van jelentősége. Fiatal, 28 éves, felnőtt betegnél antibiotikumkezelés ellenére nem javuló mellkasröntgen-kép miatt kért a klinikus kolléga mellkas-CT-vizsgálatot. A másik, 7 éves páciensnél a mellkasfelvételen tüdőtályog látszott, majd kezelés melletti progresszió miatt készült mellkas-CT. A vizsgálatokon mindkét esetben egyértelműen elkülöníthető volt az érintett területet ellátó, az aorta felől érkező, aberráns artéria, mely a tüdősequestratio legfontosabb jele. Mindkét esetben tervezett mellkassebészeti beavatkozás történt, az érintett tüdőlebenyt szövődmény nélkül eltávolították. A műtét óta mindkét páciens tünetmentes. Kulcsszavak: tüdősequestratio, tüdő, fejlődési rendellenesség, CT, hagyományos röntgen