Az elektrokardiográfia (EKG) a szívizom összehúzódásakor keletkező elektromos feszültség változásait regisztrálja. A test több pontjára helyezett elektródokkal elvezetett, majd papíron vagy monitron megjelenített EKG-hullám szabályos görbe, le- és felfelé kitérő hullámokkal. Minden hullám a szív egy meghatározott részének elektromos kisülést (depolarizációját) vagy elektromos újratöltődést (repolarizációját) jelenti. A görbe eltéréseiből a kardiológus szakorvos számos információt olvashat le a szív állapotáról, pl. megállapíthatja a szív ritmusát, az ingerület kiindulásának a helyét, az ingerületvezetés sebességét, a szívizom vastagságát, szívizom esetleges vérellátási zavarát stb. A szív ingervezető rendszerében fellépő zavarok kimutatásának alapvető eszköze. Ilyen zavar pl. a kamrai repolarizáció kóros mértékű megnyúlásával járó klinikai tünetegyüttes, a hosszú QT szindróma, amely bizonyos körülmények között szapora szívveréssel járó szívritmuszavar (kamrai tachycardia) kialakulásához vezethet, ritkábban oka lehet a kamrafibrillációval összefüggő hirtelen szívhalálnak.