Az irodalomterápia (biblioterápia) itthon még kevésbé ismert, ugyanakkor az irodalomterapeuta cím megszerzésének vágya és népszerűsége az utóbbi években rohamosan nőtt. Évről évre egyre több pszichológus, pedagógus, könyvtáros, coach, mentálhigiénés szakember, irodalmi, bölcsészeti és más humán területen dolgozó kezdi el a képzést és válik irodalomterapeutává, ezt a tempót viszont nem feltétlenül tudja lekövetni a szakma tudományos fejlődése, önmagáról való gondolkodása, sem a társszakmák tudása az irodalomterápiáról, vagy a kliensek oldaláról mutatott felhasználói igény. E tanulmány célja többek között, hogy erre a jelenségre ráirányítsa a figyelmet és előremozdítsa e hiányok betöltését. A módszer sokszínűsége és széles körben való alkalmazása üdvözlendő és inkább hangsúlyozni érdemes ezt a jellegét, sem mint a homogenitásra való törekvésként egységesíteni. Ugyanakkor tényként kell kezelnünk azt is, hogy jelenleg a szakmában látható legtöbb nehézség és probléma kifejezetten ebből a sokszínűségből, az irodalomterápia szabad és kreatív értelmezéséből fakad. Tanulmányomban a magyar irodalomterápia világát mutatom be, kitérve annak alkalmazási területeire, a segítő szakmák közt elfoglalt helyére, a módszertan és a képzés rövid ismertetésére és főként jelenlegi helyzetére, jól működő pontjaira és nehézségeire egyaránt.  Kulcsszavak: irodalomterápia, csoportmódszer, magyarországi helyzet, képzés, nehézségek