Az öngyilkosság átfogóan és hazai szinten egyaránt jelentős népegészségügyi probléma. A pszichológusok, pszichiáterek és más szakemberek képzése kulcsfontosságú abban, hogy a szuicid krízisben lévők a lehető legjobb ellátásban részesüljenek. A tanulmány fő célja, hogy bemutassa az öngyilkosság-megelőzés alapvető kompetenciamodelljére (Core Competency Model of Suicide Prevention=CCM) épülő képzés hazai adaptációját. Tanulmányunkban először röviden áttekintjük a szuicid prevencióval foglalkozó szakirodalomban nyomon követhető trendeket, paradigmaváltásokat: (1) predikció helyett terápiás célú kockázatmeghatározás, (2) "gondolatból tett" elméletek és a szuicidalitás fluiditás elméletének megjelenése, (3) kulturális stressz és egyéb kulturális változók szerepének hangsúlya, valamint (4) a bizonyítottan hatékony szuicid prevenciós intervenciókat. Ezek a változások hatással voltak az öngyilkosság megelőzésének most bemutatott kompetenciamodelljére, valamint a képzés tartalmának kialakítására. Ismertetjük a képzés egy lehetséges tematikáját, amely a tíz kulcskompetencia sorrendjét követve fókuszál a szakemberek öngyilkossággal kapcsolatos önreflexiójának fejlesztésére, a kockázatmeghatározásra, a szuicid pácienssel való kapcsolat kialakítására, a kockázatbecslés dokumentációjára és a szakember öngondoskodására. Hangsúlyozzuk a kultúra- és kisebbségspecifikusság szükségességét az öngyilkosság-megelőzés elméletében és gyakorlatában. A tanulmány végén javaslatokat teszünk a tíztételes, az öngyilkosság megelőzésében és felmérésében kulcsfontosságú kompetenciákat mérő eszköz (SCAF-R, Suicide Competency Assessment Form - Revised) validitás-vizsgálataira, valamint a képzés lehetséges alkalmazási területeire, fejlesztésére.  Kulcsszavak: kompetencia, öngyilkosság, szakemberek, megelőzés, képzés