A szerzők az antiporotikus szerek adherenciájának kérdéseit tárgyalják közleményükben, különös tekintettel az ebből a szempontból jelentős előrelépést jelentő parenterális készítményekre. Ennek során áttekintik az orális biszfoszfonátokkal kapcsolatos terápiahűség kérdéseit, az antiporotikus szerek alacsony adherenciájának okait, annak összefüggéseit a BMD változásokkal, a törési rizikóval és a mortalitással. Részletesen elemzik a terápia hűség javítására alkalmazott stratégiákat illetve azok hatékonyságát, kiemelten foglalkozik a szekunder prevencióban alkalmazott, adherenciát javító törésmegelőző programokkal és stratégiákkal. Kiemelten foglalkoznak a parenterális készítmények adherenciájának kérdéseivel, végül pedig részletezik a magas törési rizikójú betegek kezelésének optimális stratégiáját. Kiemelik, hogy az eredményes szekunder prevenció megvalósításának legfontosabb eleme az első felismert "sentinel" törést követően az anabolikus terápia mielőbbi elkezdése és azt követően a szekvenciális (anabolikus), majd antirezorptív terápia megvalósítása.