A katabolikus tünetekkel járó, frissen felfedezett 2-es típusú cukorbetegség bevezető terápiáját a rapidan felépített inzulinkezelés képezi. A magyar jogszabályok a glukagonszerű peptid-1 receptor agonistákra történő korai, 3 hónapos előkezelés nélküli átállást nem támogatják, a nemzetközi ajánlások mégis egyértelműen ezt javasolják. Az intenzív inzulinterápia deeszkalálása egy olyan eszköz a gyakorló diabetológus kezében, amelyről abban az esetben sem szabad elfeledkezni, ha a beteg a korábbi terápia mellett kielégítő glikémiás kontrollt mutat. A betegség kezelésében a HbA1c céltartomány elérésén túl a rizikófaktorok megfelelő felmérése és a modern, betegségmódosító készítmények mihamarabbi bevezetése alapvető fontosságú, mivel ezzel nemcsak a beteg életminőségében, de életkilátásaiban is lényeges javulás érhető el. Ebben a tanulmányban a korai deeszkalálás lehetőségének kérdéseit mutatják be a szerzők egy olyan eset alapján, ahol metabolikus instabilitással fedezték fel a cukorbetegséget, és a glükotoxicitás áttörését követően korai deeszkalációra nyílt lehetőségük.  Kulcsszavak: deeszkaláció, intenzív inzulinterápia, terápiaoptimalizálás, GLP1-analóg, betegségmódosító terápia