Vesicoureteralis reflux (VUR) esetén a vizelet a hólyagból a vesékbe rendellenesen visszaáramlik, ami fokozott vesemedencegyulladás-veszéllyel jár, súlyos esetben vesekárosodást okoz. Csecsemőkorban gyakori. Emiatt régebben, ha már a gyanúja felmerült, célzott, invazív vizsgálatokat végeztek a VUR diagnózisának felállítása céljából. Ha sikerült VUR-t igazolni, tartós antibiotikus kezelés, majd kontrollvizsgálatok, pozitív esetben sebészi beavatkozás következett. Az időközben szerzett tapasztalatok alapján a VUR a legtöbb esetben ártalmatlan, ilyenkor kivizsgálni és kezelni sem kell. Gyakran spontán javul, illetve gyógyul, emiatt tünettel járó betegeknél is érdemes visszafogni a terápiás aktivitást. Ha a tünetmentes VUR-os gyermekeket csak megfigyeljük, illetve a spontán gyógyulókat csak a legszükségesebb ideig kezeljük, számos felesleges vizsgálattól, illetve antibiotikum-adástól "mentjük meg" kis pácienseinket.  Kulcsszavak: vesicoureteralis reflux (VUR), húgyúti fertőzés, antibiotikum, profilaxis, kontrasztanyag