A légúti óriássejtes vírus (respiratory syncytial virus - RSV) a gyermekkor egyik legfontosabb, alsó légúti fertőzést okozó kórokozója, amely idősebb felnőttek és immunszupprimáltak körében is jelentős morbiditási és mortalitási tényező. Bár az RSV már a COVID-19-világjárvány előtt is jól ismert patogén volt, a korábban jellemző őszi-téli szezonális járványok karakterisztikája az elmúlt években jelentősen megváltozott, számottevő többletterhet róva az ellátórendszerre. Több évtizedes kutatások ellenére eddig nem állt rendelkezésre széles körben alkalmazható prevenciós vagy terápiás intervenció, és csak a közelmúltban jelentek meg olyan hatékony immunizációs stratégiák, amelyek áttörést jelentenek a súlyos fertőzés és szövődményeinek megelőzésében. Jelen összefoglaló közleményünk átfogó irodalomkutatás alapján áttekintést nyújt az RSV ellen jelenleg elérhető vakcinációs armamentumról, különös tekintettel a legfrissebb eredményekre, klinikai vizsgálatokra és az alkalmazás gyakorlati kérdéseire, a nemzetközi irányelvek és javaslatok figyelembevételével. A közelmúlt áttörései közé tartozik egy hosszú hatású monoklonális antitest (nirsevimab), valamint az anyai immunizáció kifejlesztése, amelyek célja a passzív immunitás biztosítása az újszülöttek számára. Emellett az idősebb felnőttek számára több új RSV-vakcina is ígéretes hatékonyságot mutat a súlyos megbetegedések megelőzésében. Ezek a mérföldkövek paradigmaváltást jelentenek a tüneti kezelésre alapozó eszközkészletből a megelőzés irányába, aminek fényében különösen fontos, hogy a nemzeti egészségpolitikai döntéshozók mihamarabb mérlegeljék az RSV elleni immunizációs stratégiák bővítését és hosszú távon fenntartható bevezetését.  Kulcsszavak: légúti óriássejtes vírus fertőzés, immunprofilaxis, humanizált monoklonális antitestek, anyai immunizáció, vakcinák