A benzodiazepineket (BZD) 60 évvel ezelőtt vezették be először a klinikai gyakorlatba, mint anxiolitikus és szedatohipnotikus szereket. Annak ellenére, hogy négy évtizede aggodalmak merültek fel alkalmazásukkal kapcsolatban, még mindig széles körben írják fel az OECD-országokban. Túlhasználatuk népegészségügyi problémát jelent hazánkban is. Ezek az aggályok kedvezőtlen mellékhatásprofiljukkal, valamint függőségre való hajlamukkal és relatív magas abúzus potenciáljukkal (visszaélés) kapcsolatosak. Krónikus alkalmazásuk során (>2-4 hét) a hatékonyságot felülmúlják a kockázatok, beleértve a pszichés és fizikai dependenciát, a memória - és kognitív zavarokat, a motoros funkciók romlásával bekövetkezett eleséseket (pl. csípőtáji törések) és a közlekedési baleseteket, ezért fontos, hogy az orvos mellett a gyógyszerész is fokozott figyelemmel kísérje a BZD-enek használatát. Már van bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a gyógyszerészek részvétele a BZD használat csökkentését célzó beavatkozásokban pozitív hatással bír. A következőkben áttekintjük a gyógyszerészi gondozási szerepek kiterjesztésének lehetőségeit a biztonságos gyógyszeralkalmazás és terápia leépítés kapcsán (1).