A járványtani eredmények szerint a diabetes mellitus és az emésztőszervi betegségek gyakran együttesen fordulnak elő, ez azonban ok-okozati kapcsolatot nem igazol. A mendeli randomizációval kimutatható, hogy a 2-es típusú diabéteszre való hajlam 12 gasztrointesztinális betegség kockázatát növeli. A cukorbetegség a gasztroözofageális reflux betegség független kockázati tényezője: ennek fő oka az autonóm neuropathia. A refluxbetegség kezelésében a kálium-kompetitív savgátlók hatásosabbnak tűnnek a protonpumpa-gátlóknál. A Helicobacter pylorifertőzés kezelése cukorbetegekben továbbra is terápiás probléma, a diabetes mellitus hajlamosít az epekőképződésre és a glükagonszerű peptid-1 receptoragonisták hozzájárulhatnak ehhez. A divertikuláris betegség és a diabétesz kapcsolata ellent-mondásos, a divertikuláris vérzés gyakoribb diabéteszben. A metformin csökkenti a diverticulitis gyakoriságát, míg más antidiabetikumok nem. A nem alkoholos májbetegség és a diabetes mellitus az adipokinek és proinflammatorikus citokinek révén gyakran együttesen fordulnak elő. A glükagonszerű peptid-1 receptoragonisták és nátrum-glükóz transzporter-2 gátló szerek ígéretes hatással rendelkeznek a metabolikus diszfunkcióval asszociált májbetegség kezelésében.  Kulcsszavak: diabetes mellitus, diverticulosis, gasztroözofageális reflux betegség, glükagonszerű peptid-1 receptoragonista, Helicobacter pylori, mendeli randomizáció, nátrium-glükóz kotranszporter-2 gátlók, nem alkoholos zsírmáj