A különböző fogyókúrás étrendek rövid távú hatásai között nincs meggyőző alapvető különbség - nincs csodamódszer, hosszú távon pedig mindegyik mellett általános a visszahízás (annál nagyobb mértékű, minél több volt a csökkenés), így a rászorultak többségének egyik sem érdemi hatású (-10% / 2 év viszonylatában). Csak az ét rendi módszerek egy részének a biztonságossága tisztázott. Bár a mediterrán diéta a legelfogadottabb (tágabb összefüggésben a Ma gyar Dietetikusok Országos Szövetsége által hazai viszonyokra kidolgozott Okos tányér is), de lehet előnye az időszakos éhezésnek, például az időkorlátos étkezésnek. Jogos volna a páciens preferenciájának na gyobb jelentőséget adni a(z ismételt) dietetikai meg beszélés(ek) során (de ki közve t í t se ezeket hitelesen?). A táplálkozásterápia alap vetően igényli/igényelné a súlyfelesleg gyógyszeres kezelését, ami segíti/segítené az obezitológia felnőtté válását is. A metabolikus medicinában az enterohormonok, első helyen a glucagon-like peptide-1receptor-agonisták (GLP-1 RA) új fejezetet nyitottak az orvoslás történetében. Ezen gyógyszercsalád újabb, hatékonyabb mó do zatai a rászorultak nagyobb részének elérhetővé teszik a legalább 10%-os súlycsökkenést addig, amíg az alkalmazásuk foly tatódik; ennek cardiovascularis előnye is igazolt.  Kulcsszavak: orvosi táplálkozásterápia, súlycsökkentő étrendek, időszakos éhezés, makrotápanyagok aránya, a glucagon-like peptide-1-receptoragonisták