Az egyoldali hangajakbénulás hangképzésre és nyelésre gyakorolt hatásai az életminőség szignifikáns romlásához vezethetnek. A nervus laryngeus recurrens izolált sérülése az érintett oldali hangajak mozgáskorlátozottságával és jellemzően paramedián helyzetben történő rögzítettségével jár. A bénulás vezető tünete a hangteljesítmény csökkenése, ritkábban az aspiráció és a terhelésre jelentkező légzési nehezítettség. Az optimális terápiás metódus kiválasztása függ a hangajakbénulás etiológiájától, a hangajkak helyzetétől, a betegség prognózisától, a bénulás óta eltelt időtől, a páciens társbetegségeitől és motiváltságától is. A probléma megoldására több típusú fonokirurgiai módszer kínálkozik, amelyek közös célja a kóros pozíciójú, mozgásképtelen hangajak medializációja a fonációs zárás optimalizálása érdekében. A beavatkozások közül egyszerűségével és sokoldalúságával kiemelkedik az injekciós laryngoplastica, amely a bénult hangajak pozíciója mellett annak volumenét és ezzel párhuzamosan tömegét is képes korrigálni. A nemzetközi szakirodalom áttekintésével és saját tapasztalataink alapján bemutatjuk az eljárás alkalmazásának módszertanát, különös tekintettel a különböző műtéti technikákra és az injektálható anyagok típusaira. E tényezők optimális megválasztásával az injekciós laryngoplastica biztonságos, olcsó, relatíve könnyen elsajátítható, kedvező eredményeket nyújtó megoldás a különböző okok miatt kialakuló enyhe-közepes glotticus elégtelenség kezelésében.  Kulcsszavak: diszfónia, glotticus elégtelenség, hangajakbénulás, injekciós laryngoplastica