Bevezetés: Az Európai Kardiológus Társaság 2023-ban publikált, Cardiomyopathia Irányelve a cardiomyopathiák diagnosztikájában a multiparametrikus megközelítés fontosságát hangsúlyozza. A hypertrophiás cardiomyopathia kivizsgálásában az echokardiográfia, a szív mágnesesrezonancia-vizsgálata mellett az EKG is fontos szerepet játszik. Szakirodalmi adatok alapján a hypertrophiás cardiomyopathiában szenvedő betegek mindössze 4-18%-a rendelkezik eltérés nélküli EKG-val, ám a megfigyelt EKG-eltérések gyakorta aspecifikusak. Célkitűzés: Tercier kardiológiai centrumunk, a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet Szívelégtelenség Ambulanciáján gondozott, hypertrophiás cardiomyopathiában szenvedő betegpopuláció EKG-jellemzőinek értékelése. Módszer: Intézetünk Szívelégtelenség Ambulanciáján 2023. 11. 01. és 2024. 09. 30. között gondozásba vett, a szív mágnesesrezonancia-vizsgálatával és/vagy genetikai vizsgálattal igazolt hypertrophiás cardiomyopathiában szenvedő betegek adatait, első ambuláns EKG-paramétereit elemeztük retrospektív módon. Eredmények: A vizsgált betegek (n = 72 fő) 58%-a volt férfi, mediánéletkoruk 49 (34-62) év, bal kamrai ejekciós frakciójuk 63 (47-72)%, NYHA funkcionális osztályuk 2 (1-2) volt, ICD-t/CRT-D-t 47%-uk viselt. A balkamrakiáramlásipályaobstrukciójának >=30 Hgmm értéke alapján a betegek 31%-a tartozott a hypertrophiás obstruktív cardiomyopathia csoportba. Az elemzett EKG-kon a betegek 6%-a pitvarfibrillált, az interatrialis vezetési zavarok a 29%-ukat érintették. Atrioventricularis és intraventricularis vezetési zavarok a betegek 50%-ában jelentkeztek (AV blokk: 20% [PQ-szakasz-megnyúlás: 18%, II. fokú AV blokk: 2%, III. fokú AV blokk: 0%], jobb-Tawara-szárblokk: 14%, bal-Tawara-szár-blokk: 16%, bal anterior hemiblokk: 13%, bal posterior hemiblokk: 3%, aspecifikus intraventricularis vezetési zavar: 8%). A Cornell, a Sokolow-Lyon-, illetve a Peguero-Lo Presti "high voltage" kritériumok szenzitivitása alacsonynak bizonyult (23-14-25%). Patológiás Q-hullám 42%-ban, QRS-fragmentáció 43%-ban, korrigált QT-idő-megnyúlás 44%-ban fordult elő. Repolarizációs eltérések, mint a T-hullám-inverzió, a csoport 94%-ában, szignifikáns ST-eleváció a 21%-ában és ST-depresszió a 48%-ában volt megfigyelhető, mindössze a páciensek 3%-a rendelkezett negatív EKG-val. A hypertrophiás obstruktív cardiomyopathia és a nonobstruktív hypertrophiás cardiomyopathia alcsoportok között egyedül a Cornell-kritérium gyakoriságában adódott különbség (45% vs. 15%, p = 0,044). Következtetés: A hypertrophiás cardiomyopathia diagnosztikájában elengedhetetlen a multimodális szemlélet. Eredményeink alapján hypertrophiás cardiomyopathiában gyakorta azonosíthatók heterogén EKG-eltérések, ám a gyanújelek időbeli felismerése a további diagnosztikus lépéseket segítheti, hozzájárulva a célzott kezelés megkezdéséhez, a prognózis javításához.  Kulcsszavak: hypertrophiás cardiomyopathia, EKG