Bevezetés: A diabetes mellitus napjaink egyik legkomolyabb népegészségügyi problémája. Célszervi szövődményei közül kiemelendők a cardiovascularis megbetegedések. Ezek közül is az egyik legnagyobb jelentőségű az alsó végtagi perifériás artériás érbetegség. Célkitűzés: A kutatás célja az alsó végtagi perifériás artériás érbetegség prevalenciájának, kockázati tényezőinek és bekövetkezési kockázatának felmérése volt egy családorvosi praxis prevenciós rendelésén megjelent, szénhidrátanyagcserezavarban szenvedő betegeken, a nem diabeteses betegek eredményeivel összehasonlítva. Módszer: A 2021. 06. 01. és 2024. 05. 31. közötti időszakban a prevenciós rendelésen megjelent páciensek antropometriai adatait, társbetegségeit, valamint Doppler-index-eredményeit értékeltük a háziorvosi szoftver segítségével, összehasonlítva a diabeteses, illetve nem diabeteses betegek tekintetében. Eredmények: A vizsgált időszakban 522 ellátási esemény valósult meg, 434 páciens bevonásával. A diabeteses, illetve nem diabeteses betegek haskörfogat- (p<0,001), és BMI-értékei (p<0,001) között szignifikáns különbség igazolódott. A cardiovascularis megbetegedések szintén szignifikánsan gyakrabban fordultak elő (p<0,001) diabetesben. A perifériás artériás érbetegség kialakulására a férfinem (p = 0,041) mellett a dohányzás (p = 0,034), a diabetestartam (p = 0,018), az éhomi vércukorszint (p = 0,039), a krónikus coronariabetegség (p<0,001), a krónikus veseelégtelenség (p = 0,041), a dyslipidaemia (p = 0,021), illetve a már meglévő carotis plakk/stenosis (p = 0,002) igazolt jelentős negatív befolyásoló hatást. A perifériás artériás érbetegség kialakulásának kockázata 45 éves kortól már megnövekszik a diabeteses betegekben, 70 éves életkorra pedig a betegek nagy része feltehetően elhalálozik. Megbeszélés: A perifériás artériás érbetegség, illetve az egyéb ismert cardiovascularis kórképek szignifikánsan gyakrabban fordultak elő a diabeteses betegekben. Többségük polyvascularis betegnek tekinthető, az egyéb lokalizációk érintettsége okán (carotisrendszer, illetve coronariák). Az igazolt társbetegségek miatt holisztikus szemlélet szükséges a háziorvosi ellátásukat tekintve, melynek fontos része a koleszterin-célértékek elérése is. Következtetés: Annak érdekében, hogy a prevenció sikeresebb legyen, minél előbb szükséges a feladatátadás jegyében további szakembereket is bevonni a diabeteses betegek családorvosi ellátásába. A krónikus betegségek szűrővizsgálatában, a betegoktatásban, a célértékre történő gondozásban pedig hatékony segítséget nyújthatnak a kiterjesztett hatáskörű ápolók, így mielőbbi integrálásuk alapvető fontosságú lenne.  Kulcsszavak: diabetes mellitus, alsó végtagi perifériás artériás érbetegség, boka-kar index, kiterjesztett hatáskörű ápoló