Az iszkémiás szívbetegség és a szívelégtelenség, továbbá a 2-es típusú diabétesz, illetve a krónikus vesebetegség járványszerűen terjed a fejlett országokban. Ennek hátterében az előnytelen életmód, illetve étkezési szokások és a társadalom idősödése áll (1). Ezek a betegségek egy kontinuumot alkotva számos ponton kapcsolódnak egymáshoz, ennek révén elősegítik egymás progresszióját. Ezekre a betegségekre jellemző az is, hogy tünetszegényen jelentős progressziót mutatnak, emiatt felismerésük gyakran már csak előrehaladott stádiumban történik meg (1, 2). Szívelégtelenség miatt az USA-ban kórházi felvételre kerülő betegek 40%-ánál már kimutatható a diabétesz (3). Emellett a diabétesz a kardiovaszkuláris betegségek 2-4-szeres kockázatával jár (4). A koronáriabetegség miatt Európában kórházi kezelésre kerülő betegek 40-45%-ánál szintén kimutatható a cukorbetegség jelenléte (5). A terápiás fegyvertárba az utóbbi években bekerült két gyógyszercsoport, a glükagonszerű peptid-1 (GLP-1) receptor agonisták és a nátrium-glükóz-kotranszporter-2- (SGLT2-) inhibitorok ezekbe a komplex kórfolyamtokba több ponton is előnyösen avatkoznak be. Mivel hatásmechanizmusuk jelentősen eltér, kombinálásuk valószínűleg további kardiális, metabolikus és renális előnyöket is nyújthat (6). A továbbiakban elsősorban az elsődlegesen nátrium- és glükózúriás hatású SGLT2-gátlók által elérhető komplex terápiás hatásokról lesz szó.  Kulcsszavak: iszkémiás szívbetegség, 2-es típusú cukorbetegség, krónikus vesebetegség, SGLT-2 gátlók, kardio-renális-metabolikus kontinuum  A Boehringer Ingelheim támogatásával.