Célkitűzés: Kutatásunk célja volt a kisgyermeknevelők munkaköréből fakadó, kedvezőtlen hatásokat kompenzáló egyéni és társas erőforrásoknak a megismerése. Anyag és módszer: Vizsgálatunk során heti 40 órában, bölcsődében dolgozó kisgyermeknevelőket szólítottunk meg (n=279) saját készítésű és standardizált (MSPSS, WBI-5, CD-RISC-10) mérőeszköz segítségével Adataink elemzéséhez korrelációszámítást és t-próbát alkalmaztunk. Eredmények: A szakemberek számára a legjelentősebb megterhelést az eltérő fejlődésű gyermekek nevelése-gondozása illetve a dokumentáció vezetése jelentette. Minél magasabb mértékű volt a munkavégzéssel kapcsolatba hozható terhelés, annál alacsonyabb szintű volt az általános jóllét érzése (p<0,05). Mind a magasabb társas támogatás, mind a magasabb reziliencia szint a munkakörből eredő észlelt megterhelések kisebb mértékével járt együtt(p<0,05). Következtetés: A munkahelyi szervezetfejlesztésre kiemelt figyelmet érdemes fordítani, aminek eleme kell, hogy legyen a közösségi reziliencia szint növelése is.  Kulcsszavak: kisgyermeknevelő, munkaterhelés, lelki jóllét, társas támogatás