Bevezetés és célkitűzés: A szorongásos zavarok világszerte hozzávetőleg 264 millió embert érintenek, jelentős közegészségügyi kihívást jelentve. A hagyományos farmakológiai és pszichoterápiás kezelésekhez való hozzáférést akadályozó tényezők súlyosbítják a problémát. Növekvő igény mutatkozik fenntartható, alacsony költségű, nem farmakológiai beavatkozások iránt, különösen a szubklinikai tünetekkel rendelkező, mentálhigiénés ellátáshoz korlátozottan hozzáférő csoportok esetében. Ez a tanulmány a légzőgyakorlatok szubklinikai szorongásos zavarok kezelésében betöltött szerepét vizsgálja a paraszimpatikus idegrendszer aktiválása révén. Módszer: Kvalitatív kutatási megközelítést alkalmaztunk, amelyben önbevallás alapján "enyhe vagy mérsékelt" szorongással rendelkező résztvevők (n = 10, férfi = 5, nő = 5, átlagéletkor = 27,9 év, minimuméletkor = 18 év, maximuméletkor = 48 év) vettek részt. A résztvevők négy héten át napi légzőgyakorlatokat végeztek. Az adatgyűjtés félig strukturált mélyinterjúk révén történt a beavatkozást követően. A tematikus elemzés segítségével azonosítottuk a kulcsfontosságú résztvevői élményeket és észlelési mintákat. A kutatás a Wolverhampton Egyetem Pszichológiai Karának együttműködésével valósult meg az Egyesült Királyságban, ahol a légzőgyakorlatok alkalmazhatóságát és hatékonyságát vizsgáltuk egy nemzetközi mintán. Eredmények: A tematikus elemzés azt mutatta, hogy a légzőgyakorlatok hatékonyan csökkentették a szorongást az érzelemszabályozás javításával, a relaxáció elősegítésével, az önálló cselekvőként való szerep erősítésével és a fizikai tünetek enyhítésével. A résztvevők megnövekedett ellenálló képességről és a kontrollérzet fokozódásáról számoltak be. Ugyanakkor akadályokat is megfigyeltünk, például kezdeti szkepticizmust és következetlen részvételt. Megbeszélés és következtetés: A tanulmány kimutatta, hogy a légzőgyakorlatok - mint az alacsony hatású pszichológiai beavatkozások egyik típusa - életképes, skálázható és nem farmakológiai megoldást jelentenek a szorongás kezelésében. Ezeknek a gyakorlatoknak a mindennapi rutinokba - illetve olyan környezetekbe, mint az iskolák és munkahelyek - való integrálása megvalósítható. A kutatás rámutat arra, hogy szükség van a légzéstechnikák ismertségének növelésére és azok közösségi mentálhigiénés programokba való beépítésére.  Kulcsszavak: szorongáskezelés, légzőgyakorlatok, paraszimpatikus idegrendszer, nem farmakológiai beavatkozás, érzelemszabályozás, mentálhigiénés hozzáférhetőség