Bevezetés: A SARS-CoV-2-variánsok által a tüskefehérjében és más régiókban hordozott mutációk befolyásolják a COVID-19 klinikai megjelenését. Kevéssé ismert azonban a SARS-CoV-2-variánsok jelentősége az akut betegséget követő 4 héten túl fennmaradó, poszt-COVID-19-komplikációk tekintetében. Célkitűzés: Kutatásunk célja az eltérő SARS-CoV-2-variánsok által előidézett poszt-COVID-19-tünetek és alvás-ébrenlét zavarok elemzése volt. Módszer: Retrospektív vizsgálatunkban a COVID-19 magyarországi harmadik (2021. február?július; B.1.1.7, alfa variáns, n = 88), negyedik (2021. augusztus-december; B.1.617.2, delta variáns, n = 60) és ötödik (2022. január-június; B.1.1.529, omikron variáns, n = 41) epidemiológiai hullámában SARS-CoV-2-fertőzésen átesett, a fertőzés elmúlta után >4 héttel a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikájának ellátásán megjelenő és poszt-COVID-19tüneteket mutató páciensek klinikai adatait elemeztük. Az alvás-ébrenlét zavarok értékelése a Pittsburgh Alvásminőségi Index (PSQI) kérdőív alapján történt. Az alvásminőséget PSQI-pontszám >5 esetén tekintettük nem megfelelőnek. Eredmények: A fáradtság a leggyakoribb poszt-COVID-19-tünet az alfa, a delta és az omikron variánsnál egyaránt (61,7-64,8-65,9%). Az időrendben egymást követő hullámok kapcsán a nehézlégzés gyakorisága csökken, míg a köhögés és a szívdobogásérzés előfordulása növekedik. A PSQI-pontszám alapján megfelelő és nem megfelelő alvásminőségű alcsoportokat összevetve a fáradtság szignifikánsan gyakoribb a nem megfelelő alvásminőségű alcsoportban az alfa és a delta variáns esetén, az alvásminőségtől függetlenül gyakori (?60%) az omikron variáns esetén, míg a köhögés és a nehézlégzés a nem megfelelő alvásminőségű alcsoportban gyakoribb mindhárom variáns esetén. A szapora szívverés előfordulása az alfa variáns esetén alacsony (<25%), a delta variáns esetén a nem megfelelő alvásminőségűeknél gyakori (50%), míg az omikron variáns esetén alvásminőségtől függetlenül magas (>=50%). Az alvás-ébrenlét ritmust vizsgáló elemzésünk a nem megfelelő alvásminőségű alcsoportok tekintetében az omikron variáns esetében a lefekvés későbbre tolódását, míg az alfa variáns esetén a felkelés korábbi időpontját, valamint mindhárom variánsnál az elalvási idő megnyúlását és az alvási idő rövidülését mutatta. Következtetés: Vizsgálatunk igazolja a poszt-COVID-19-tünetek és az alvás-ébrenlét zavarok vírusvariáns-függő heterogenitását. A poszt-COVID-19-szövődményekkel való összefüggések megismerése segíthet feltárni a SARSCoV2 genetikai változásainak jelentőségét.  Kulcsszavak: COVID-19, SARS-CoV-2, poszt-COVID-19, alvásminőség, Pittsburgh Alvásminőségi Index