Bevezetés: A nonvalvularis pitvarfibrilláció kezelésében egyre jelentősebb szerepet játszanak a direkt orális antikoagulánsok a stroke-prevencióban. Korábbi tanulmányok igazolták, hogy a direkt orális antikoagulánsok terápiahűsége jobb, mint a K-vitamin-antagonistáké, ugyanakkor még mindig szuboptimális. Célkitűzés: A szerzők célja a direkt orális antikoagulánsok perzisztenciájának vizsgálata volt pitvarfibrillációban szenvedőknél, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adatbázisának elemzésével. Módszer: A 2015 és 2018 közötti időszakban direkt orális antikoaguláns terápiában részesülő betegek adatait elemeztük a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adatbázisának felhasználásával, figyelembe véve az újonnan kezelt és a már korábban direkt orális antikoaguláns terápiában részesülő csoportokat. A betegek gyógyszerkiváltásait 14 hónapon keresztül követtük, és a perzisztencia változásait Kaplan-Meier-analízissel értékeltük. Meghatároztuk az egyes hatóanyagok átlagos gyógyszerszedési idejét és annak 95%-os konfidenciaintervallumát. Eredmények: Az újonnan direkt orális antikoaguláns terápiát kezdők egyéves perzisztenciája átlagosan 63,4% volt, míg a már kezelt betegek körében ez 71,1%-nak adódott. A már kezelt betegek egyéves átlagos perzisztenciája 7,7 százalékponttal volt nagyobb a direkt orális antikoaguláns terápiával újonnan kezeltekhez képest, amely hatóanyagonként az apixabannál +4,9 százalékpont, a dabigatrán esetében +9,5 százalékpont, míg a rivaroxabant szedőknél +9,4 százalékpont előnyt jelentett. Az egyéves perzisztencia mindkét csoportban a 2017-es évben volt a legjobb (65,7%, illetve 72,5%). Az újonnan kezelt betegeknél az átlagos perzisztencia 61,5% volt az apixaban, 57,7% a dabigatrán és 62,9% a rivaroxaban esetében. A már korábban direkt orális antikoaguláns terápiában részesülő betegek átlagos egyéves perzisztenciája hatóanyagokra bontva: apixaban 66,4%, dabigatrán 67,4%, rivaroxaban 72,3%. Az új betegek esetében a 360 napra korlátozott átlagos gyógyszerszedési idő 299 nap volt, míg a már kezelt betegek esetében 322 nap. Következtetés: Az egyes direkt orális antikoaguláns hatóanyagok között különbségeket találtunk az egyéves perzisztencia vonatkozásában, ugyanakkor általánosságban megállapítható, hogy 2016-tól nőtt a vizsgált direkt orális antikoaguláns hatóanyagok terápiahűsége, ugyanakkor jelentős erőfeszítéseket kell tenni ennek további javítására.  Kulcsszavak: direkt orális antikoaguláns, perzisztencia, pitvarfibrilláció