A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar és a baleseti hajlam összefüggései gyermekek és serdülők körében / Szegleti Gabriella, Faradzs-zade Magdolna, Nagy Péter
Bibliogr.: p. 548. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.1556/650.2025.33272
In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2025. 166. évf. 14. sz., p. 543-548. : ill.
Bevezetés: A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral élő gyermekek és serdülők körében a baleseti sérülések előfordulási gyakorisága lényegesen nagyobb, mint az általános populációban. A balesetet elszenvedett, figyelemhiányos hiperaktivitászavarral küzdők többségét korábban nem diagnosztizálták, és emiatt nem kaptak megfelelő ellátást és kezelést, holott a betegség gyógyszeres kezelése protektív tényező a baleseti sérülések előfordulásában. Célkitűzés: A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar és a megnövekedett számú baleset összefüggéseinek vizsgálatát hazai gyermekpopulációban, sürgősségi traumasebészeti ellátást igénylő gyermekek és serdülők körében végeztük. Módszer: Egy rövid, szülők által kitöltött kérdőívcsomag segítségével rögzítettük a baleset körülményeit és jellemzőit, a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar szűrését és az esetlegesen társuló érzelmi és viselkedési nehézségeket. Elemzéseinkhez a beérkezett 126 kitöltött kérdőív közül 115 adatát tudtuk felhasználni. Eredmények: Vizsgálati mintánkban a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar előfordulási gyakorisága a populációátlag felett volt, kétféle szűrési kritériumrendszer szerint is: a szigorúbb rendszer szerint, klinikai tünetek megléte alapján osztályozva a teljes mintánk 13,9%-a, a kérdőív összpontszámán alapuló besorolás alapján pedig a mintánk 19,1%-a esetén állapíthattuk meg a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar gyanúját. A balesetek gyakoriságával összefüggésben álló tényezők közül a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar vezető tünetei domináltak. A figyelemhiányos hiperaktivitászavar mellé társuló zavarokra utaló különbségeket találtunk a Képességek és Nehézségek Kérdőív érzelmi és magatartási alskálájában, a hiperaktivitási alskálában és az oppozíciós tünetek meglétében a figyelemhiányos hiperaktivitászavarral küzdő és a tüneteket nem mutató csoportok között. Következtetés: Kutatásunk reményeink szerint hozzájárul ahhoz, hogy baleset-megelőzés céljából a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar rutinszűrése beépülhessen a magyar gyermektraumatológiai/sürgősségi ellátás gyakorlatába. Kulcsszavak: figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, előfordulási gyakoriság, baleseti sérülés, kockázat