A címként szereplő, Salvador Dalí festményére utaló "Elfolyó idő" a bemutatásra kerülő eset munkafolyamatában konkrétan is felbukkanó alkotás, mely az eset egészén átívelő, az emlékképeket homályossá, szürkévé, elfolyóvá formáló, a múlt, a jelen és a jövő folytonosságát - ezen keresztül pedig a kliens látóterét is - determináló megrekedt idő szimbóluma, ahol az idő folytonosságát a múlt képeire vetített, s azokat el- és beborító bűntudat teremti meg. Esetleírásomban a nyolc éve tragikus balesetet szenvedett, nyaktól lefelé lebénult, saját megfogalmazásában "jelenben ragadt" klienssel, a 26 éves Bencével végzett munkát, monodráma tanácsadási folyamatot mutatom be, ahol célként "jelenben ragadtság"-ából való kimozdulását tűztük ki. A folyamatban fokozatosan bomlanak ki a Bence egész életet átszövő, az emlékekre utólag, szisztematikusan rápakolt "bűnök" s a mindent elborító, szinte identitássá erősödő bűntudat - melyek értelmet és magyarázatot adnak a büntetésnek, a magatehetetlenségnek, a bénultságnak, vagyis a baleset következményeinek; mert, ha bűnök nincsenek - a baleset, a "büntetés", Bence számára értelmezhetetlen, elfogadhatatlan s felfoghatatlan. A közös munkában szétszálazott, szálanként megdolgozott bűntudattal terhelt életesemények, s ezen keresztül az anyával, de leginkább az apával való szembenézés - olyan perspektívát teremtett a megküzdéshez, ahonnan ma, a homályossá, szürkévé torzult emlékképek újfent színesnek látszanak, s megnyílik az út a jövő előtt.  Kulcsszavak: monodráma, bűntudat, elakadt gyász, leválás, felnőtté válás