Bevezetés: A májsebészet fejlődését meghatározó kutatási eredmények a molekuláris folyamatok pontosabb feltérképezése révén lehetővé tették a klinikai gyakorlatban alkalmazható biztonságosabb eljárások elterjedését. A kutatási eredmények számos potenciális kísérleti irányt vetettek fel, melyek elősegíthetik a perioperatív időszak mélyebb megértését. Célkitűzés: Munkásságom során célom volt olyan hepatopancretobiliaris sebészeti munkacsoport létrehozása, ahol transzlációs kutatások segítik a mindennapos májműtétek biztonságos és szakszerű elvégzését. Módszerek: Kutatásaink során rágcsálómodelleken vizsgáltuk a májregeneráció folyamatait. A morfológiai és szövettani változások mellett a funkcionális kapacitást ICG-clearance, 99mTc-mebrofenin, és PET tesztekkel jellemeztük. Eredmények: Vizsgálataink során kimutattuk, hogy a két-lépcsős hepatectomiákat követő funkcionális regeneráció elmarad a morfológiai regenerációhoz viszonyítva, mely hátterében a mitochondriumok energetikai disbalanca áll. Azonban a preoperatív időszakban alkalmazott prehabilitációs program ezt képes kiküszöbölni, a gyulladásos folyamatok csökkentése mellett. Következtetések: Vizsgálatainkkal bebizonyítottuk, hogy a megfelelő betegszelekció és kellő preoperatív terápia kedvezően befolyásolja a máj regenerációs folyamatain túl a morbiditási és mortalitási arányok változását, a nagyfokú regeneráció hátterében ismertté vált molekuláris folyamatokon keresztül. Kulcsszavak: májsebészet, kisállat modell, máj regeneráció, mitochondrialis diszfunkció, prehabilitáció