A diabétesz diagnózisában, a betegek gondozásában, állapotuk követésében napjainkban alapvető szerepet játszik a hemoglobin-A-1c (HbA1c), amely az elmúlt 2-3 hónap átlagos vércukorszintjét tükrözi. Rendszeres meghatározása pótolhatatlan segítséget nyújt ahhoz, hogy megbizonyosodjunk arról, betegeink elérik-e az egyéni vércukorcélértéket. A klinikai vizsgálatok alapján a HbA1c értéke egyértelműen összefügg a diabéteszhez társult mikro- és makrovaszkuláris szövődményekkel. A diabétesz diagnózisának felállításakor, majd a megkezdett antidiabetikus kezelés után 3 hónappal mindenképpen szükséges a meghatározása. Ha magasabb HbA1c-t észlelünk, és a kezelést kiegészítjük vagy változtatjuk, mindaddig 3 havonta szükséges a kontrollja, amíg az értéke nem csökken a kívánatosra. Ha betegünk elérte az egyéni HbA1c-célértéket, akkor is legalább félévente ellenőrizzük azt a gondozás keretében. A diabétesz diagnózisa után mihamarabb elért és hosszú távon fenntartott megfelelő HbA1c-vel alátámasztott jó szénhidrát-anyagcsere lehet a kulcsa a szövődmények megelőzésének.