A magas tibia osteotomia beavatkozás célját, indikációját, az optimális korrekcióval kapcsolatos kérdéseket, az osteotomia típusait, a különböző típusok előnyeit, hátrányait részletezem. Kitérek a magas tibia osteotomiát követő protetizálás technikai nehézségeire, választ kerestem arra a kérdésre, hogy a magas tibia osteotomia javasolható-e fiatal, aktív betegek esetében a varus gonarthrosis műtéti kezelésében. A magas tibia osteotomiát, mint ízület megtartó műtétet, az 1950-es évektől alkalmazzák a varus gonarthrosis kezelésében. A megfelelően korrigált osteotomia úgy balanszírozza a terhelési viszonyokat, hogy a mediális compartmentben a terhelés csökken, de a laterális compartmentben nem teremt degeneratív folyamatot elindító fokozott terhelést. Az optimálisan korrigált tengelyviszonyok esetén a tehermentesített mediális compartmentben regeneratív porc alakul ki. A magas tibia osteotomia hozzávetőlegesen tíz évig biztosít fájdalmatlan funkciót, utána az esetek nagy részében szükséges a térd protetizálása. A magas tibia osteotomiát követő totál térd protézis tíz éves túlélése kissé alacsonyabb, mint a primer totál térd protézis tíz éves túlélése, de a különbség nem szignifikáns, azaz a magas tibia osteotomia nem befolyásolja negatívan az osteotomia után végzett totál térd protézis kimenetelét, emiatt az magas tibia osteotomia a fiatal, aktív betegek esetében effektív, a proteizálást késleltető műtéti beavatkozásnak tekinthető a varus gonarthrosis kezelésében.  Kulcsszavak: magas tibia osteotomia, varus gonarthrosis