Célkitűzés: A rákkezelés késése és a halálozás összefüggésének számszerű értékelése, minden egyes négyhetes késedelem növekedése esetén, annak érdekében, hogy tájékoztassunk a rákkezelési útvonalakról. Vizsgálati terv: Szisztémás áttekintés és metaanalízis. Adatforrások: 2000. január 1. és 2020. április 10. között a Medline-ban publikált vizsgálatok. A tanulmányok kiválasztásának kritériumai: A húgyhólyag-, az emlődaganatok, a vastagbél- és végbélrákok, a tüdő-, méhnyak-, valamint fej-nyaki tumorok sebészi ellátásának, szisztémás kezelésének vagy sugárterápiájának kuratív, neoadjuváns és adjuváns indikációit is értékeltük a tanulmányunkban. A fő kimeneti mérőszám minden egyes indikáció esetén a négyhetes késedelemnél a teljes túlélésre vonatkozó relatív hazárd volt. A késést a diagnózistól az első kezelésig vagy az egyik kezelés befejezésétől a következő kezelés megkezdéséig mérték. Az elsődleges elemzés csak nagy validitású vizsgálatokat tartalmazott, amelyek a főbb prognosztikai tényezőket kontrollálták. Feltételeztük, hogy a kockázati arányok logaritmikusan lineárisak a teljes túléléshez képest, és minden négyhetes késedelmi hatásra konvertáltuk. Az összesített hatásokat DerSimonian és Laird véletlenszerű hatásmodellek segítségével becsültük meg. Eredmények: Az áttekintés 34 vizsgálatot tartalmazott 17 indikációra vonatkozóan (n=1 272 681 beteg). Öt sugárterápiás indikációra és méhnyakrákműtétre vonatkozóan nem találtunk magas validitású adatokat. 17 indikáció kö zül 13 esetében a késés és a megnövekedett mortalitás közötti összefüggés szignifikáns volt (p<0,05). A sebészeti adatok konzekvensek voltak, a mortalitás aránya négyhetente 1,06-1,08-szorosra nőtt (például colectomia 1,06, 95%-os konfidenciaintervallum 1,01-1,12; mellműtét 1,08, 1,03-1,13). A szisztémás kezelésre vonatkozó becslések változatosak voltak (1,01-1,28 relatív hazárd tartomány). A sugárterápiás becslések a fej-nyaki rák radikális sugárkezelésére vonatkoztak (relatív hazárd 1,09, 95%-os konfidenciaintervallum 1,05-1,14), az emlőmegtartó műtét utáni adjuváns sugárkezelés (0,98, 0,88-1,09) és a méhnyakrák adjuváns sugárkezelése (1,23, 1,00-1,50). A társbetegségekre vagy a funkcionális állapotra vonatkozó információk hiánya miatt kizárt tanulmányok érzékenységi elemzése nem változtatott az eredményeken. Következtetések: Az egészségügyi rendszerekben világszerte probléma a rákellenes kezelés késedelmes megkezdése. A késésnek a halálozásra gyakorolt hatása most számszerűsíthető a prioritizálás és a modellezés céljából. Hétféle rák esetében még a rákkezelés négyhetes késése is növeli a mortalitást a műtéti, szisztémás kezelési és sugárterápiás indikációknál. A rákkezelés megkezdése előtti rendszerszintű késések minimalizálására összpontosító eljárásrendek javíthatják a populációszintű túlélési eredményeket.  Kulcsszavak: daganatkezelés, késlekedés, mortalitás, metaanalízis