A szisztémás lupus erythematosus (SLE) a szisztémás autoimmun betegségek egyik leggyakoribb, legváltozatosabb klinikai megjelenésű, gyakran súlyos tüneteket okozó tagja. Diagnózisát az egyes szervi manifesztációk felismerése és helyes értékelése, valamint széles körben elérhető autoantitestek és egyéb immunológiai laboratóriumi eltérések kimutatásának kombinációja adja. Az SLE diagnózisának általános ismertetése után a szerzők sorra veszik a betegség ízületi, bőr-, vese-, tüdő-, vérképzőszervi és idegrendszeri manifesztációinak diagnosztikáját, elsősorban a differenciáldiagnosztika gyakorlati kérdéseire összpontosítva. Kiemelik azokat a klinikai jeleket, melyeket az orvostudomány bármely területén dolgozó orvos felismerhet, és azokat is, melyek azonosításához részletes képalkotó, szövettani, laboratóriumi, illetve további eszközös kivizsgálás szükséges. A differenciáldiagnosztika során hangsúlyozzák az interdiszciplináris együttműködés, közös gondolkozás fontosságát, és azokat a valószínű jeleket illetve specifikus eltéréseket, melyek az adott pillanatban aktív 5LE-s folyamatot tükröznek, így pontos felismerésük elengedhetetlen az időben alkalmazott hatékony terápia érdekében.  Kulcsszavak: Szisztémás lupus erythematosus, differenciáldiagnózis, betegségaktivitási jel, interdiszciplináris együttműködés