Bevezetés: A szédülés gyakori panasz a mindennapi klinikai gyakorlatban. Amennyiben a részletes és célzott kivizsgálás és ellátás nem történik meg, a panaszok fennmaradásával kell számolnunk, egyéb tünetek megjelenését okozva. Célkitűzés: A szédüléses panaszokra specializálódott rendelésen szerzett tapasztalataink ismertetése. Módszer: A jelen kutatás egy szédülésre specializálódott rendelés beteganyagát vette figyelembe. Ennek során a részletes anamnézisfelvétel mellett célzott egyensúlyrendszeri vizsgálatok, tisztahangküszöb-audiometria, agykoponyaCT és agykoponya-MRI, valamint carotis-vertebralis Doppler-ultrahangvizsgálat eredményeit értékeltük. A szédülés és a fülzúgás mindennapi életvitelre kifejtett hatásának vizsgálatához a DHI (Dizziness Handicap Inventory) és a THI (Tinnitus Handicap Inventory) kérdőíveket alkalmaztuk. Eredmények: A kutatásba összesen 121 beteget (átlagéletkor: 51,40 +- 13,38 év; 72 nőbeteg) vontunk be. A szédülés kezdetének időtartama 5 hónap mediánértékre volt tehető, 240 hónap maximális érték mellett. A szédülés több mint 60%-ban forgó jellegű volt, 1,5 óra medián-időtartammal. Halláscsökkenés közel 30%-ban, tinnitus több mint 50%ban jelentkezett. A tinnitus vonatkozásában domináltak a kétoldali panaszok (38,7%). Fejfájás közel 30%-ban jelentkezett, amely igen nagy arányban (81,25%) mutatott összefüggést a szédüléssel. A diagnózisok megoszlása alapján a leggyakoribb kórképek a benignus paroxysmalis positionalis vertigo (24,8%), a vestibularis migrén (22,3%), az extravestibularis eltérések (19,8%) és a Méniére-betegség (18,2%) voltak. Egyensúlyrendszeri fizikális vizsgálatok alapján spontán vestibularis tünet ritkán volt azonosítható (5%). Fejimpulzusteszt alapján eltérés kissé nagyobb arányban (10%) igazolódott. Positionalis nystagmus csupán 13%-ban jelentkezett, amely rendkívül kis arány a benignus paroxysmalis positionalis vertigo gyakoriságához képest. Agykoponya-CT-vizsgálat 24%-ban készült, 65%-ban teljesen negatív eredménnyel. Az agykoponya-MRI esetében az arányok 74% és 35% voltak. A carotis-vertebralis Doppler-ultrahangvizsgálat 62%-ban zárult negatív eredménnyel. A DHI-kérdőívek alapján a súlyos (41%), míg a THI-kérdőívek alapján az enyhe (34%) és a közepesen súlyos (32%) életminőség-romlás volt a leggyakoribb. Következtetés: A szédülés hátterében számos ok állhat, vestibularis és extravestibularis okok egyaránt. A nem időben megkezdett és nem megfelelő kivizsgálás a diagnózis és a terápia megkezdésének késlekedéséhez vezet, életminőségromlást és pszichés társtünetek megjelenését okozva.  Kulcsszavak: szédülés, differenciáldiagnosztika, fülzúgás, halláscsökkenés, fejfájás, centrális vestibularis laesio, perifériás vestibularis laesio